MEMORANDUM


Azzal a lehetetlen ellentéttel kezdem ezt a leírt mondatot, hogy ma már minden leírt mondat fölösleges.

Az 1956 októberében kitört magyarországi forradalmat a „háttér-diplomácia" hozta létre. Október 22-én, műegyetemi nagygyűlésen a Honvédelmi Tanszék tanára, Marián őrnagy könyörgött nekünk, hogy ne menjünk az utcára. A forradalom ezen a 22-i estén indult el, s lett másnap reggel 9-kor nagygyűlés újra az egyetem kertjében, ahol megválasztották azt a küldöttséget, amelyik a Parlamentbe megy, hogy a Gerő Ernő által kiadott gyülekezési tilalmat feloldani követelje. Tagja voltam ennek a csapatnak. Hidas Antallal és másokkal találkoztunk, akik közölték velünk, hogy aki itt változtatni akar, az a Szovjetunió ellensége. Kiabálások és követeléseink hangoztatása után távoztunk. A Kossuth hídon tértünk vissza Budára, ahol hatalmas tömegben a Bem tér felé vonultak az egyetemisták.

A forradalom elindult. A Kossuth téri nagygyűléssel közel egy időben elkezdődött a Magyar Rádió ostroma. A forradalom fegyvertelenül indult, de estére már került fegyver is a Rádióhoz. A fegyverraktárak őrizetlenül, nyitva álltak. Akkor csak csodálkoztunk. Ma, ötven év után... Miért nem csodálkozunk már? Mert volt időnk megérteni és megélni W. Wilson angolszász nagypolitikájának lényegét. Hogy lehetne azt egyszerűen jellemezni? Közép-Európát, Közép-Amerikát és Közép-Ázsiát az újnacionalizmusoknak megfelelően, mint történelmi területeket föl kell számolni, hogy az újnacionalizmusok felszámolása után elveszítsék végleg emlékezetüket és karakterüket.

Ez történt a Kárpát-medencével is 1914-től napjainkig. Miért és kiknek kell mások ön- és emlékezetvesztése? Azoknak, akik rejtett rasszizmusukkal az univerzális emberi szellemet akarják saját fogságukba ejteni. Ezt a nemzetek angyalainak kiiktatásával érhetik el, azzal, hogy mindenki második nyelvként az ő anyanyelvüket használja, stb.

Miért volt szükség kirobbantani 1956-ban Budapesten a forradalmat? Mert addigra világossá válhatott, hogy a néhai közép-európai országok utódállamaikkal együtt sajátos kapcsolatrendszert kezdenek kiépíteni, miután túlélték Rákosi - Gerő - Farkas - Révai, illetve Grotewohl és a többiek diktatúráját, túlélték a teljes vagyonelkobzást, kitelepítéseket, s a kontraszelektált lakosság illegális önszerveződése elindult. Túlélték az egyházak, a családok, a baráti körök ezt a kort, annak ellenére, hogy zsarolással, fenyegetésekkel jelentéstevővé nyomorítottak sok papot, civilt, tanárt és másokat. Különös, érzésem szerint nem várt eseménnyé változott 1956. október 23-a. Szabadságharc lett belőle. A magyarság - kinek fiait Klein, Grosics, Grünfeld, Kovács, Makovecz névvel illetik - angyala felszállt, a hadsereg alakulatai a forradalom oldalára álltak, és szembeszálltak a Vörös Hadsereggel. Európa megrendült az eseményektől. Ez az európai megrendültség a mai napig nem múlt el. Nem múlt el annak ellenére, hogy a nemzetközi háttérpolitika büntetése nem maradt el, de jutalmazása sem.

Miután elérkezettnek látszott a világkettősség megszüntetésének az ideje, mert létrejött egy szakralitásmentes egyesült Európa, és Ázsia ellentétes érdekszférái is kialakultak, megszerveződött Magyarországon is az úgynevezett rendszerváltás. Ez a változás a forradalom utáni helytartóság meggazdagodását - jutalom - és a végleg vagyontalan és kiszolgáltatott lakosság tartós jogfosztottságát eredményezte. A bevezetett adózási rendszer diszkriminatív lényege, az 1949-ben államosított polgári vagyon eladása, a kamarák, szakszervezetek közjognélküli állapota összefügg. Azt mondhatná az elfogulatlan szemlélő: vége.

Azonban nincs vége. A Föld Bitorló Fejedelme az álarc (=perszóna, személyiség) jogán nem juthat el az univerzalitáshoz (lásd: „személyiségi jogok").

Univerzalitást csak az egyetemes kereszténység, a megváltás személyes, családi, nemzeti megélésén és gyakorlásán át lehet megismerni, és megszeretni nekünk, itt Európa közepén. Nagy reményekkel figyeljük a szláv-görög egyházat, Indiát, Közép- és Belső-Ázsia világát. Ébren kell lennünk. Ébren kell lennünk, mert „kinyílt a kapu", s a kapun éltető fény érkezett.

Nemzetünk Nagyboldogasszonya belső fénye áthatja szívünket, ha éber lélekkel befogadjuk, s ha nem felejtünk és tudjuk, Szent Mihály itt van közöttünk.


Makovecz Imre
Budapest, 2006
Közép-Európai Memorandumok



M