„Béke veletek"

Írta Nagy Emil


Pesti Hírlap, 1938. december 29.

A karácsony éjjelén megindult pompás hóesés fehérbe festette kertemet, s még mindig szaporán hullanak alá a hópelyhek. Szépséges csendesség vesz körül. Kedves karácsonyestém volt. Legkisebbik fiam hálás, aranyos áhítatának egész erejével hisz még abban, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, s az ő bájos gyermeki hite, amelynek épségén féltő gonddal őrködnek a nagyobbak, különlegesen meleg hangulatot árasztott szét az amúgy is bájos karácsonyestén, a vallás szent eszméjének és a családi érzésnek ezen a gyönyörű együttesén. Az ilyen belső örömökre ma kétszeresen reá vagyunk utalva, mert hisz mostanság olyan világba keveredtünk, hogy ha csakis az élet külső eseményei felé fordítjuk tekintetünket, úgy a megelégedettség érzését, ami után törekedni emberi jog, alig érezhetjük át sajátmagunk bensejében székelő teljes őszinteséggel. Különösen így van ez a magamfajta közéleti és jogász emberrel, aki évtizedeken át el se tudtam volna képzelni az életet a jogeszme és a tisztesség korlátaival körülvett teljes szólási és írási szabadság minden hatalom által tiszteletben tartott uralma nélkül. Ily fajta ideáljaim nagyrészt rombadőltek. Legtöbb olyan erkölcsi fogalom, amiben törhetetlenül hittek: jog, igazság, elfogulatlanság, tárgyilagosság: a hamisíthatatlan krisztusi tanokon nyugvó felebaráti szeretet erőtlenül vergődnek.

Nehéz hozzáigazodni az ilyen új világhoz, amelyben az egyéni lelki értékek kevés megbecsülésben részesülnek, s a csalódottság érzetének természetes ellenhatása, hogy kárpótlásul egyrészt fokozottabb erővel fordul egész lényünk a családiasság világa felé, másrészt saját belső, lelki életünk szélesebb alapokon nyugvó és mélyebb kiépítésére törekszünk, hogy ott találjunk menedéket, belekapcsolva belső életünkbe a lélek halhatatlanságának eszméjén nyugvó szemlélődést az Isten képére teremtett ember magasabb értelmű küldetése irányában.

Mialatt künn nagy pelyhekben esik a hó, elvonulok szobámba, ahonnan széles kilátás nyílik nagy sziklafal által határolt fenyőfás otthonomra, ahol a sok fát mind saját kezemmel ültettem el, egyrészt, hogy széppé tegyem az azelőtt csúnya, elhagyott kő- bányateret s másrészt élvezzem a testi munkát, s a karácsonyi ajándékokat sorban megnézegetve, megakad a szemem egy könyvön, amelynek ez a címe: „Béke veletek“. Bangha Béla legújabb, most frissen megjelent könyve. Mikor a népek és világnézetek kíméletlen hatalmi vágya dúl a földteke minden irányában s amikor az országok őrületes fegyverkezési láza nyomja reá különleges bélyegét az egész jelenkorra s minden harmadik ember a közeli nagy háborút bizonyosnak hiszi, nagy erővel nyomul lelkem belső világa felé ez a könyvem, amelyik azt kívánja az embereknek, hogy béke legyen velük.