„Béke veletek"

Írta Nagy Emil


Pesti Hírlap, 1938. december 29.

A karácsony éjjelén megindult pompás hóesés fehérbe festette kertemet, s még mindig szaporán hullanak alá a hópelyhek. Szépséges csendesség vesz körül. Kedves karácsonyestém volt. Legkisebbik fiam [Kristóf] hálás, aranyos áhítatának egész erejével hisz még abban, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, s az ő bájos gyermeki hite, amelynek épségén féltő gonddal őrködnek a nagyobbak, különlegesen meleg hangulatot árasztott szét az amúgy is bájos karácsonyestén, a vallás szent eszméjének és a családi érzésnek ezen a gyönyörű együttesén. Az ilyen belső örömökre ma kétszeresen reá vagyunk utalva, mert hisz mostanság olyan világba keveredtünk, hogy ha csakis az élet külső eseményei felé fordítjuk tekintetünket, úgy a megelégedettség érzését, ami után törekedni emberi jog, alig érezhetjük át sajátmagunk bensejében székelő teljes őszinteséggel. Különösen így van ez a magamfajta közéleti és jogász emberrel, aki évtizedeken át el se tudtam volna képzelni az életet a jogeszme és a tisztesség korlátaival körülvett teljes szólási és írási szabadság minden hatalom által tiszteletben tartott uralma nélkül. Ily fajta ideáljaim nagyrészt rombadőltek. Legtöbb olyan erkölcsi fogalom, amiben törhetetlenül hittek: jog, igazság, elfogulatlanság, tárgyilagosság: a hamisíthatatlan krisztusi tanokon nyugvó felebaráti szeretet erőtlenül vergődnek.

[...]