N


... tíz esztendeig szolgáltam olyan magas állásban, ahol a világot mozgató erőket közelről megismerhettem. Helyem még ma is fenn van tartva számomra ez év végéig. Hogy el fogom-e foglalni vagy nem, azt ma még megmondani nem tudom. A jövőbe nem láthat senki sem, így bizonytalan, hogy a közeledben maradhatok-e, vagy elszakadok-e tőled? Mivel azonban az emberi élet bármely percben véget érhet, szükségesnek láttam végintézkedéseim megtételét. Téged, kinek minden élő ember között legtöbbet köszönhetek, kérlek meg végrendeletem őrzésére, és annak hűséges végrehajtására. E végrendelet célja, hogy tíz év alatt szerzett tapasztalataimmal minél több embernek legyek hasznára, s felfedjem a Nagysárkány-rend titkát, melynek megismerése nagyot javíthat az emberiség helyzetén. S amelyet munkakörömben sok oldalról alaposan megtapasztaltam, szörnyű és pusztító tevékenységében.

Tudom, te az együtt töltött évek alatt, soha se hitted el nekem a Nagysárkány-rend létezését, s mivel elfeledkeztél arról az ősi igazságról, hogy gyerekek és bolondok az igazat mondják, hamis orvosi szakvéleményt formáltál rólam. Ez abban állott, hogy én emez egyetlen „rögeszmémet” kivéve, teljesen normális vagyok. Holott bennem éppen az a legnagyobb világosság és érték, amit te rögeszmének neveztél. Ezt, amíg az életben együtt voltam veled sohasem hangoztattam. Nem tiltakoztam ellene. Rád hagytam mindent. Nem akarlak azonban halálom után is tévhitben hagyni, s ezért írásban szögezem le, soha egy pillanatig sem értettem veled egyet.

Tízévi személyes tapasztalatom a bizonyíték arra, hogy a Nagysárkány-rend nem képzelődés, hanem a valóságban létező titkos testület, melynek sok eszköze, de csak egyetlen célja van. Ez pedig az, hogy nem nagy számú, de az egész földkerekségen szétszórt „lovagjai” egymást támogatva a világ által észre nem véve, aláássák a jó törekvéseket, tönkretegyék a jóembereket, és hatalomhoz, meg anyagi előnyhöz jussanak.

Működésük eredményeképpen az emberiség helyzete mindinkább romlik, s már nincs egy boldog sarka sem a Föld kerekségének. A nyomor, a betegség, a bűnözés, a háborúskodás villámgyorsan terjed mindenfelé, egy készülődő, minden eddiginél szörnyűbb világkatasztrófa irányában.

Ezalatt azonban a Nagysárkány-rend lovagjai markukba nevetnek, mert mindaz a jólét és virágzás, ami az emberek véleménye szerint „megsemmisült”, valójában az ő birtokukba jut. Gazdagságuk és hatalmuk napról-napra növekszik. Mind merészebben nyúlnak bele még a családok életébe, a magánember lelki világába is. Lassanként az érzések és gondolatok parancsoló uraivá lesznek. Minél nagyobbá válik hatalmuk, annál jobban elvakítják az emberek ítélőképességét, s a világ annál kevésbé vesz tudomást létezésükről. Mivel pedig mindinkább sikerül nekik eltitkolni létezésüket, mind kevesebben és kevesebben tudnak róluk.

Ám ha ez továbbra is így lesz, az emberiség a legrútabb kínok közt fog elpusztulni.

E pusztulás csak akkor lenne elkerülhető, csakis akkor jöhetne egy jobb kor erre a szomorú Földre, ha a nagyközönség végre-valahára kinyitná a szemét, és küzdelmet indítana a Nagysárkány-rend ellen.

S ezt a küzdelmet nem lehet tovább halogatni, mert nemsokára késő lesz. Minden ember a saját bőrén érzi, hogy ütött az utolsó óra. ...


E levélrészlettel kezdődik Nagy Emilné dr. Göllner Mária Küzdelem a Nagysárkány-rend ellen regénye, melyet 80 éve írt.

A regény végén kiderül, számíthatunk Mihály arkangyal segítségére, ha mi is tesszük, ami tennünk kell.


A michaeliták elsősorban saját lelkükben harcolnak a sátán ellen, aki a gondolkodást hazuggá, az érzést csúnyává, a cselekvést gonosszá akarja tenni. S mivel a michaeliták önmagukban folytatnak heves harcot a sátán ellen, ezért tudnak azután ellene más lelkekben, és az élet külső helyzeteiben is harcolni. Működésük következtében tiszta tudomány, nemes művészet, áldásos szociális intézmények jönnek létre.