Egy viseltes ruhákba öltözött fiatal fiú álldogált Nürnberg város egyik mellékutcájában, közel a piactérhez, az 1828-as esztendő Pünkösdjének hétfőjén, amely május 28-ára esett...


... Kaspar Hauser 1833. december 14-én lett merénylet áldozata, három nap múlva, 17-én belehalt sebeibe.

Az alábbi, vele közvetlenül, vagy közvetetten kapcsolatban álló személyek is „megmagyarázhatatlan" körülmények közepette lelték halálukat.

Otto Ferdinand Dubislav von Pirch (1799-1832), az I. porosz gárdaezred tisztje. 1830 márciusában ő hozta magyar földre Hausert. Egy hadgyakorlat alkalmával Boroszló környékén betört fejjel találtak rá.
Paul Johann Anselm von Feuerbach (1775-1833) bíró. Egy ebéd alkalmával halt meg, rokonsága szerint Josef Hickel főhadnagy mérgezte meg.
Müller, a pozsonyi Szent Márton székesegyház papja. Feuerbachnak írt levelében tényeket és információkat ígért Hauserről, később megbolondult és agylágyulásban meghalt.
Jakob Friedrich Binder (1787- 1856) nürnbergi bíró. Váratlanul halt meg.
Georg Friedrich Daumer (1800-1875) professzor. Merényletet követtek el ellene. Rudolf Steiner az utolsó rózsakeresztesnek nevezte.
Pálffy grófnő komornája. Hauser ügyében kihallgatásra idézték, kiugrott egy ház ablakán.
Anna Dalbonne trieszti(?) szolgáló. Megbolondult, bezárták, csak több év után hagyhatta el a budapesti Rókus kórház elmeosztályát.
Lessing, diák. Véletlenül jutott egy Hauser merényletével kapcsolatos névtelen levélhez, merénylet áldozata lett.

Mérey László (kaposi?). Nürnbergbe utazott, hogy megismerkedjen Hauserrel, közvetlenül visszatérte után meghalt.

Caspar Hauser, avagy az emberi szív restsége (1908). Szerzője Karl Jakob Wassermann (1873-1934) Fürth városában, Nürnberg mellett született. Nagyapja még személyesen látta Caspar Hausert, és ezt az élményét 1885-ben el is mesélte tizenkét éves kisunokájának. Jakob már diákkorában elhatározta, hogy megírja a talált gyermek történetét, ám ez további tizenöt éven át érlelődött benne, ezalatt megjelenéséig háromszor dolgozta át a művet.

1928-ban a mű első angol fordítása elé Wassermann terjedelmes bevezetőt írt, melyben név nélkül említ egy magyar hercegi családot, akik a Kaspar Hauser-rejtéllyel kapcsolatos iratokat őrzik.

Kaspar Hauser egyik unokahúga, Mary Victoria Hamilton (1850-1922) 1880-ban férjhez ment Festetics Tasziló (1850-1933) grófhoz. A hercegné Budapesten halt meg.

Európa gyermeke (1936). Szerzője Kemény István (1901-1993) említi a feltételezett gyilkos nevét: Johann Heinrich David von Hennenhofer (1793-1850).

Rudolf Biedermann Kaspar Hauser: Neue Forschungen und Aspekte művében (1998) egy érdekes momentumot említ: az ansbachi múzeumban a kiállítási tárgyak közt ki volt állítva az a tőr, mely nagy valószínűséggel a Hauser elleni merénylet gyilkos fegyvere volt. Biedermann szerint a tőrön az 1832-ben(!) alapított Skull & Bones rend jelének vésete szerepelt. Ám 1945-ben a tőrt egy Európában állomásozó amerikai tiszt eltulajdonította a múzeumból. A helyére később egy véset nélküli tőr került, egészen 1966-ig. Ekkor jelent meg Hermann Pies Kaspar Hauser: Eine Dokumentation könyve, melyben szerepel a véset ábrázolása. Ekkor ez a tőr is eltűnt a múzeumból. Ezt követően már csak az eredeti, vésettel ellátott tőrt ábrázoló fotó szerepelt a kiállításon, ám később ez a kép is eltűnt a tárlóból...