A Karácsonyfa, mint szimbólum

részlet


A nagy ünnepek idejébe eső napokhoz illően eltekintünk ma, a szent karácsony megünneplése alkalmából az igazság és megismerés utáni keresésről és igyekszünk amaz érzés- és hangulatvilágba betérni, melyet a szellemtudománytól merített fény életre hívhat.

A karácsonyfa jövőbe mutató szimbólum és ennek hatása alatt fölébred lelkünkben az úgynevezett szent legenda, amely szerint Ádám a Paradicsomból való kiűzetésekor magával vitt három magot az élet fájáról, amelynek gyümölcséből nem volt szabad ennie, miután a jó és gonosz tudás fájáról már evett.

Ádám halálakor fia Seth, e három magot Ádám sírjába helyezte, és a sírba elhelyezett magokból kinőtt egy fa. Erről a fáról való volt - a legenda szerint - Mózes botja és később a Golgotai Kereszt.

Ez a legenda a második paradicsomi fára emlékeztet: a tudás fájáról ettek, de az élet fájától elkergették őket. De az emberi lélekben megmarad a vágyakozás ezután a fa után. Kiűzetve a szellemi világokból, a paradicsomból a külső látszatvilágba, szívükben megmaradt a sóvárgás az élet fája felé.

Strassburgból származik az első hír arról, hogy egy házban karácsonyfát állítottak fel, lelki gyönyörűségükre azoknak, akik külső szimbólumban látni akarták azt a fényt, amelynek fel kell gyulladnia minden emberben a szellemi bölcsesség nyomán.

A karácsonyfa lassan terjedt el. Közép-Németországban a XVIII. században jelent meg, de még szórványosan, csak a XIX. század folyamán vált a karácsony általános szellemi díszévé, szép emberi érzéseket váltva ki az emberi lelkekből.

A mai materialisztikus világban az emberek reggeltől estig szakadatlanul rohannak és mindent az anyagi haszon szem­pontjából ítélnek meg. Nem is sejtik, hogy minden mögött a szellem él és munkálkodik, de azt sem, hogy alvásuk alatt a szellemi birodalomba hatolnak be. Nem keresik az élet magasabb értelmét. A szellemi megismerés után törekvő ember, lelkében a szellem szavával olyan kincset hord, amely nemcsak teória. Tudja, hogyha napközben csak a fizikai élet fogalmait venné magába, elszáradna, élete sivárrá lenne, elhalna minden, amit megszerez, ha csak a fizikai sík fogalmaival rendelkezne. Este, ha álomra hajtod fejed, a szellem világába lépsz be, minden lelki erőddel magasabb szellemi lények világába merülsz bele, akikhez lényednek fel kell nőnie. És ha felébredtél, megerő­södve lépsz ki a szellemi világból, és mind arra, amit a fi­zikai sík nyújt neked, isteni-szellemi fényt öntesz ki, ha tudsz róla, ha nem. Az örökkévalóságból fiatalítod meg minden reggel azt, ami létedben mulandó.

Át akarjuk mi is érezni azt, amit mindenki át fog érezni, aki karácsonykor mindig újra feltárja magát a szellemi Napnak, a fizikai Nap mögött álló Krisztus-Napnak, követni akarjuk mi is a beavatottakat azon az úton, amely odavezet, ahol átélni, majd látni lehet a krisztusi Napot.

Rudolf Steiner, 1909. december 21.



„Eddig a napok rövidültek, a setétség növekedett. December 21-én minden megváltozik. Őseink is érezték ezt, és különböző kultúrákban ünnepelték a Fény közeledtét, míg felismerték Krisztus születését. Bár sokan belekeverednek a modern karácsony őrjöngésébe, érdemes megállni és felismerni ennek az időszaknak az eredeti okát: kapcsolat a Földdel, az évszakokkal, az égi testekkel, a természettel, hogy kik is voltak az őseink. Rójjuk le tiszteletünket a helyünkön az univerzumban.”

Andy Everson, 2003