Nagy Sándor Rezső János

* 1926. június 24., Budapest
† 2014. július 22., Caringbah


„Buzgón a középső aranyos korsót
mer tele, s tölt vele kulacsot, hordót,
nyomja bár víz súlya, de mégis hordja,
minden jó léleknek ingyenbe osztja."

Göllner Mária

 

A szülők: Nagy Emil (1871-1956) és Göllner Mária (1894-1982). Három gyermekük született: István 1919-ben, Sándor 1926-ban és Kristóf 1930-ban.


Nagy Sándor 1926. június 24-én született, édesanyja Göllner Mária 1926 szeptemberében nyitotta meg az első magyarországi Waldorf-elvű iskolát saját, kissvábhegyi házukban.

Az iskola - és mellette az internátus - 1933-ben bezárta kapuit, ettől kezdve a Nagy-ház a magyar antropozófia fellegvára lett, egészen 1944-ig.

„Én, Sándor, a III. elemit az Új Iskolában tanultam, a Bíró utcában, a IV. osztályt szintre ott, de egy másik épületben, feljebb és balra. Talán a Határőr utcában? Emlékszem Emmi nénire, szigorúnak tűnt fel nekem akkor."

Felmerülhet a kérdés: hova járt a kis Sándor első és második osztályba? 1926 júniusi születéssel 6 évesen 1932-ben még kezdhette iskolaéveit a „Steiner-iskolában", de az 1933-ban befejezte működését. A második év kérdéses...

1944. december 24. Nagy Sándor pontosan 18 és fél éves. Ekkor kezdődtek a Nagy-család megpróbáltatásai, amit évtizedekkel később örökít majd meg emlékirataiban.

„Nagy Emil kissvábhegyi háza a háború következtében lakhatatlanná vált. Felesége és legkisebb fia, Kristóf a kétszobás Aulich utcai irodájában húzódott meg, két Budapesten élő fia, István és Sándor albérletbe költözött." (Írta Nagy István még a diktatúrában, az akkori helyzet miatt egyes szám harmadik személyben.)

Nagy Sándor első felesége Schloss Éva volt. 1946-ban született leányuk, Szilvia.

„Sándor vegyész lett, s kiváló kézügyességével hasznos szolgálatokat tett az egész családnak." (Írta Nagy Emil, szűk családi körben csak „Kisapa".)

Nagy Kristóf 1946-ban egy Vöröskeresztes vonattal elhagyta Magyarországot, Svájcban talált menedéket. Édesanyja egy év múlva ment utána. Nagy Sándor újabb egy év múlva követte őket.

„1948. december 18-án utaztam el Budapestről, előző nap elbúcsúztam Kisapától a Körtéri lakásában. Nagyon sírt, nekem adta a zsebóráját, és összes vagyonát amije még volt, 43 dollárt."

Nagy Sándor Svájcból Ausztráliába hajózott, ahol George Alexander Robinson néven telepedett le.

Második felesége Hazel Millar lett. Egy fiuk és egy leányuk született: James (1965) és Sandra (1966).

Nagy Sándor munkája mellett festett is, képei kiállításokon is láthatóak voltak.


Nagy Emilt, a családfőt 1951 májusában kitelepítették, 1953 szeptemberében szabadulhatott. Lányainál lakott, majd 1956-ban Budapesten halt meg.

1973-ban Madeira szigetén meghalt az öccs, Nagy Kristóf (N. Christoph de Nagy).

„Szervi szívbajjal született, és egész életében szenvedett ettől. Szomorú és szenvedős volt az élete."

1982-ben Baselben meghalt az édesanya, Göllner Mária (Maria von Nagy).

1990-ben Svájcban[?] meghalt Nagy Sándor első gyermeke, Szilvia.

1992-ben Budapesten meghalt a báty, (Vámosi) Nagy István.

1996-ban Nagy Sándor és felesége hivatalos válás nélkül szétköltöztek.

Göllner Mária emlékiratainak feldolgozása közben (1999-től) úgy tudtam, hogy nincs élő örököse, illetve nem volt róla ismeretem. A 2000-ben megjelent Michaeliták második kiadása után hallottam először Nagy Sándorról, akkor kaptam meg ausztráliai címét. 2001 tavaszán írtam neki először, és küldtem neki egy példányt.

„Mindenkinek köszönöm, aki ezzel olyan keményen dolgozott és ilyen széppé tette. Április 12-én kaptam meg és azóta már másodszor olvasom nagy örömmel."

Elkezdődött csaknem másfél évtizedes levelezésünk. Ő 2005-ben, mint Nagy Emil és Göllner Mária egyetlen élő gyermeke hozzájárult a család műveinek kiadásához. Ugyanis Nagy Emil, Göllner Mária, Vámosi Nagy István és Nagy Kristóf összesen több tucatnyi mű szerzője volt, melyek közül még ma is van kiadatlan.

2006-tól már elektronikus úton leveleztünk, magyar ékezetek nélkül:

„Erdekes hogy a gepem tudja a datumot magyarul irni de mast nem."

2009 augusztusában a szokásosnál terjedelmesebb levél érkezett, mellékletében egy dokumentum, címe: A pokol ajtaja.

„Par eve kerdezted, hogy van e nekem onelet­rajzom, ami talan erdekelne olvasoidat. Ak­kor megirtam, hogy van, de csak magnoszala­gon es angolul, es ennek leforditasara es leirasara mar nem vallalkozom, olyan hos­szu. Mostanaban elkezdtem leirni Anyammal atelt par hetet az ostrom alatt, es ezt szivesen elkuldom, talan fel tudod hasznal­ni."

Először még csak a honlapomon használtam fel, majd az Antropozófia lap jelentette meg szerkesztett változatomat.

Evvel Nagy Sándor is feliratkozott a család íróinak sorába.

2011-ben sikerült megjelentetnem Nagy Emil évtizedek óta elfekvő emlékiratait, melyet még István fia készített elő kiadásra, Egy politikus élete címmel.

„Bizonyara mindenki orul a mennyekben, kulonosen Apam es Istvan. Mar napokkal ezelott keszultem irni es kifejezni halamat, amiert Kisapat eletre hoztad. Majd minden nap olvasom, neha konnyes szemekkel. Minden szot megertek, es gyonyorkodom a szebbnel szebb mondatokon, es a hatalmas szokincsen, ami nagyon elvezheto."

2012. január.

„Egy hetig korhazban voltam kivizsgalasra, mert a nyelocso es a gyomorszajjal vannak bajaim. Szerencsere nem rakos. A korhazba csak egy konyvet vittem magammal, azt olvastam allandoan, ez persze az altalad feltamasztott Kisapa konyv volt."

2012. november 13.

„Ma van Anyam szuletesnapja (1894) es holnaputan lesz Apam szuletesnapja (1871). Gondolok rajuk allandoan kulonosen elalvas elott, erzem hogy meghallanak."

Ekkor már 86 éves múlt. Szemében makuladegenerációt fedeztek fel, ami annakidején édesanyjának is volt. Nagy Sándort ezután havonta a felesége vitte kezelésre.

2013 szeptemberében egy újpesti középiskola (hála a Tantestületnek) felvette a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium nevet. Erről is küldöttem anyagot Nagy Sándornak.

„Koszonom nagyon a video kuldest, ez nagyon megtisz­telteto. Anyam szamara igy neve orokke megmarad."

2014 májusában a Hegyvidék Televízió pár percet forgatott a kissvábhegyi volt Nagy-ház kertjében.

„Ma sikerult ezt a remek filmet vegignezni, nagyon jo volt a Kissvabhegyi hazat, kertet megint latni. Tegnap is probaltam, de nem ment. Koszonom a kuldemenyt. Udvozlet Sandor."

Ez a 2014. június 7-én írt részlet volt az utolsó, amelyet Nagy Sándortól levélben kaptam.

Ezután még többször írtam neki, a kissvábhegyi ház emléktáblájának avatásáról is értesítettem, ám választ többé nem kaptam.

2014. július 22-én, Sydney külvárosában, Caringbah-ban Nagy Sándor átlépte a Felső Világ Küszöbét.

Hamvait a Woronora temetőben helyezték el 2014. augusztus 18-án.


„Én sosem léptem be az Antropozófiai Egyesületbe, Anyám mondta hogy én már annak születtem."

 

 


Juhász József