RC


Káin


Hiram Abiff


Hóseás


Lázár


János


Flos/Flore



Christian Rosenkreutz


Egy alkalmas személyiség készült elő a rózsakeresztes mozgalom hordozására és vezetésére. Ez a személyiség már a Golgotai Misztérium idején is élt, és rá következő inkarnációiban alázatos érzületével, bensőséges, Istennek szentelt életével készült elő rózsakeresztes missziójára. A XIII. században kapta meg a további felkészítést ennek a missziónak a beteljesítésére. Akkor azonban csak rövid ideig időzött a Földön, és még nem kezdte meg rózsakeresztes tevékenységét. Ez a XIV. században történt meg, következő inkarnációjában, ami nagyon hosszú ideig tartott.*

*Nagy Emilné dr. Göllner Mária

 

Christian 1378-ban született a Rajna menti Stein am Rhein városában, a nemesi Germelshausen-család utolsó sarjaként. Szüleit albigensnek nyilvánították, házukat felgyújtották, ekkor a fiú ötéves korában a Sankt Georgen bencés kolostorba került, ahol hamar megismerte a görög filozófiát és a latin nyelvet. Neve: C.R.C., avagy C.R. lett.

Zsenge ifjúsága idején, állhatatos kérelmére és könyörgésére P.A.L. szerzetes mellé adták, aki a szent sírhoz akart utazni. Noha ez a szerzetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet soha nem látta meg, C.R.C. testvérünk nem tért vissza, hanem hajóra szállt Damaszkusz felé, azzal a szándékkal, hogy onnan utazik majd Jeruzsálembe. Az arábiai Damkar bölcseiről szóló hírek felélesztették C.R.C. testvér magas és nemes szellemét, s most már nem annyira Jeruzsálem érdekelte, mint inkább Damkar. Így hamarosan nem tudott ellenállni kívánságának, és megegyezett arab hajósokkal, hogy bizonyos összegért vigyék el Damkarba. Csak tizenhat éves volt, amikor odaért, de erős testalkattal rendelkezett. Az ottani bölcsek nem idegenként fogadták őt, hanem mint akit már régen vártak. Nevén nevezték, s a kolostorára vonatkozó más titkokról is tudtak, amin nem győzött eléggé csodálkozni. Ott az arab nyelvvel is megismerkedett, úgyhogy a következő évben M könyvét (Liber Mundi) jó latinra lefordította, és magával vitte.*

*részlet a Fama Fraternitatis c. műből

 

C.R. beavatásának helye Damaszkusz volt. Damkar kabalisztikus kifejezés, héberül DM=vér, KR=bárány; azaz a bárány vére. C.R. járhatott Petrában, a nabateusok ősi fővárosában is. Ezidőtájt 18-19 éves volt, első Hold-kapujának ideje.

C.R. a növényi, az állati és az emberi természetet is tanulmányozta. A XII. századi szúfi misztikus Dzsalál ad-Dín Rúmí Masznaví-je Mánaví költeménye alapján végzett meditációkat.

Három év elteltével, ajánlólevelekkel ellátva az Arab-öblön át Egyiptomba hajózott. Néhány hónapos tartózkodása alatt találkozott Ibn Khaldun arab történésszel is.

Innen áthajózott a Földközi-tengeren Marokkó felé. Ekkor vette fel a Christian Rosenkreutz nevet.

Fez városában mágiával, fizikával, alkémiával és gyógyászattal foglalkozott. Két év után, távozásakor már Atya néven szólították.

Zaragozában szefárd zsidókkal került kapcsolatba, többek között Chasdaj Crescas filozófussal.

Hispániában nem volt sokáig maradása, visszatért szülőhazájába.

Elkérte előző kolostorából három szerzetes testvérét, akikhez különös rokonszenv fűzte, mégpedig G.V. barátot, I.A. barátot és I.O. barátot. Felépült a Sanctus Spiritus épülete, és elhatározták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és szerzetükbe. Erre a következőket választották ki: R.C. testvért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. testvért, egy tehetséges festőt, G.G-t és P.D-t, írnokaikat.*

*Fama Fraternitatis

 

A testvérek a következőkre kötelezték magukat:

1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyógyítását - ezt pedig ingyen.

2. Egyiküket se kényszerítse a szerzet egyenruha viselésére, hanem alkalmazkodhassanak az illető ország szokásaihoz.

3. Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát.

4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot, aki halála után a nyomdokaikba léphet.

5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a legbensőbb lényük.

6. A szerzet száz évig titkos maradjon.


1459‑ben lépett a történelem színpadára egy fennkölt szellemi individualitás, aki Christian Rosenkreutz személyében testesült meg, mint a beavatott tanítványok egy szűk körének tanítómestere. 1459‑ben a Rózsakereszt szigorúan zártkörű szellemi testvériségének keretén belül Christian Rosenkreutz volt az, akit az „Arany Kő" lovagjának rangjára emeltek. Ennek jelentősége az előadás során majd világossá válik. Az a fennkölt individualitás, aki fizikai szinten Christian Rosenkreutz személyében élt, mint a rózsakeresztes áramlat vezetője és tanítómestere működött „újra és újra ugyanabban a testben" az okkultizmus szerint.*

*Rudolf Steiner

 

Christian Rosenkreutz 1484-ben halt meg, 106 éves korában.

Sírján a következő felirat állt:


POST cxx ANNOS PATEBO

120 ÉV MÚLVA MEGNYÍLOK

 


LAkkoriban a Mars-szféra még nem volt teljességében áthatva a krisztusi erővel, és a belőle leáradó befolyások az emberek szociális, szellemi, morális életében ellene működtek annak megvalósításában, ami Krisztusból indult ki. Így fogalmazódott meg Christian Rosenkreutz számára a kozmikus jelentőségű kérdés a rózsakeresztes mozgalom elindításával kapcsolatban. Mit lehet tenni a Mars-szférából kiinduló veszély elhárítására? Hogyan lehetne ennek a szféráját áthatni a Krisztus-erővel? Ennek a kérdésnek a megoldását Christian Rosenkreutz a XVII. században, az 1604. évben találta meg. Ekkor küldte Buddhát keresztény tanítóként a Marsra.*

*Nagy Emilné dr. Göllner Mária


A rózsakeresztesség három alapműve Johann Valentin Andreae (1586-1654) tollából:

Fama Fraternitatis oder Entdeckung der Brüderschaft des Hochlöblichen Ordens des R.C. Kassel, 1614

Confessio oder Bekenntnis der Societät und Bruderschaft Rosenkreuz. Kassel, 1615

Chymische Hochzeit: Christiani Rosencreutz. Anno 1459. Straßburg, 1616


 

Ex Deo nascimur
in Jesu morimur
per Spiritum Sanctum reviviscimus


Istenből születünk
Jézusban meghalunk
a Szent Szellem által újjászületünk




Saint Germain





P. F. Case, J. Eberly, R. R. Merton, J. Sæther és R. van Vliet írásainak felhasználásával összeállította Juhász József



Rudolf Steiner több előadásában is beszélt az antropozófiai szellemtudomány és a rózsakeresztesség kapcsolatáról, ám jóval ritkábban szólt magáról Christian Rosenkreutz lényéről, és ennek nyomós okai voltak:

Hogy Christian Rosenkreutzról beszéljünk, annak előfeltétele, hogy nagy bizalommal legyünk a szellemi élet misztériumai iránt, tehát nem a személy, hanem a spirituális élet hatalmas titkai iránt.

Mondta Rudolf Steiner 1911. szeptember 27-én, Neuchâtelben.  Christian Rosenkreutzot „az emberiség egyik nagy vezetőjének” nevezte, olyan lénynek vagy individualitásnak, akinek az volt a feladata, hogy az okkult mozgalmat átvezesse a modern korba, s aki „a kereszténység legnagyobb tanítójaként” tevékenykedik, Krisztus éteri újraeljövetelével összefüggésben is.

Peter Selg tanulmánya ezeknek az összefüggéseknek jár utána, és annak, hogy mi a jelentősége mindennek Rudolf Steiner életműve szempontjából.


PS