R

Rudolf Steiner

A rózsakeresztesek teozófiája


„1459‑ben lépett a történelem színpadára egy fennkölt szellemi individualitás, aki Christian Rosenkreutz személyében testesült meg, mint a beavatott tanítványok egy szűk körének tanítómestere. 1459‑ben a Rózsakereszt szigorúan zártkörű szellemi testvériségének keretén belül Christian Rosenkreutz volt az, akit az Arany Kő lovagjának rangjára emeltek. Ennek jelentősége az előadás során majd világossá válik. Az a fennkölt individualitás, aki fizikai szinten Christian Rosenkreutz személyében élt, mint a rózsakeresztes áramlat vezetője és tanítómestere működött »újra és újra ugyanabban a testben« az okkultizmus szerint. Ezt a kifejezést, hogy »újra és újra ugyanabban a testben«, a későbbiekben megmagyarázzuk, mikor az embernek a halála utáni sorsáról lesz szó. Ezt a bölcsességet megőrizték a XVIII. század javarészéig az erősen korlátozott létszámú testvériség keretén belül, melynek szigorú törvényei elválasztották a tagokat a külső világtól. E testvériség feladata volt a XVIII. században, hogy szellemi úton bizonyos titkos igazságokat vigyenek bele a közép‑európai kultúrába.”

 

 

Tartalom

 

 1. A bölcsesség új formája

2. Az ember héttagú felépítése

3. Az elemi világ és a mennyei világ. Ébrenlét, alvás és halál

4. Leszállás az új inkarnációba

5. Az ember közösségi élete a halál és az új születés között Születés a fizikai világba

6. A sors törvénye

7. A karma technikája

8. Az emberi tudat a hét planetáris állapotban

9. Az első és második planetáris evolúció

10. A harmadik planetáris evolúció

11. Az ember fejlődése a Földön I.

12. Az ember fejlődése a Földön II.

13. Az ember jövője

14. A beavatás

Utószó

 

*

 

München, 1907. május 22 – június 6. közötti előadások


Az összkiadás 99. sz. kötete
(GA 99)

 

Kiadta az
Új Mani-fest Kiadó