Az emberek mechanikus erők szolgáivá süllyednek, brutalitásuk fokozódik, míg lelki erőik gyengülnek."


A Huszadik századi dokumentumok I. és II. részében ismertettük Rudolf Steiner 1917 júliusában Ausztria-Magyarország királyához és miniszterelnökéhez eljuttatott Memorandumát az általa hozzáfűzött magyarázatokkal.

Rudolf Steiner meg volt győződve arról, hogy a memorandumban felvázolt társadalmi politikai eszmék alapját képezhetik a központi hatalmak külpolitikájának, és egy olyan békejavaslatnak, amely a wilsoni diktátummal szemben biztosíthatná az európai népek jövőbeni fejlődését.

Meggyőződésűnk, hogy ha a memorandumban ismertetett hármas tagozódású társadalom praktikus gondolatai annak idején megértésre találtak volna, akkor a Párizs környéki békeszerződésekkel létrehozott újabb európai katasztrófa elkerülhető lett volna. Otto Schilly mondta egy televíziós interjúban: „Ha Steinert a század elején Közép-Európában megértették volna, akkor nincs második világháború."

Az is meggyőződésünk, hogy Steiner szociális politikai eszméi a mai napig semmit nem veszítettek aktualitásukból Ezért közöljük most harmadik dokumentumként Polzer-Hoditz gróf 1930-ban megfogalmazott memorandumát, melyben Polzer megkísérli számos európai vezető személyiség emlékezetébe idézni Rudolf Steiner intését, és javaslatait.

Steiner halála óta a mai napig ez volt az egyetlen nagy formátumú vállalkozás, amely megkísérelte felhívni számos vezető politikus figyelmét a hármas tagozódású szociális organizmus korunk által megkövetelt eszméjének megértésére és megvalósítására.

A 60-70, elsősorban közép-európai vezető személynek megküldött levélre csaknem mindenki válaszolt. A legmélyebb megértést tanúsító választ Polzer szerint a Német Nemzeti Bank elnöke, Dr. Schacht küldte. Polzer személyesen is tárgyalt Masarykkal Brünnben, Schober szövetségi kancellárral Bécsben, Popovici román miniszterrel Karlsbadban, de válaszolt Mussolini, Harriott francia miniszter és a többi címzett is.

Polzer gróf reménye, hogy létrejöjjön a memorandumot megértő államférfiak nem hivatalos találkozója, meghiúsult. 1930 szeptemberében az NSDA, Adolf Hitler pártja komoly szavazattöbbséget ért el a választásokon. A hármas tagozódás eszméje ismét feledésbe merült. Apokaliptikus kor vette kezdetét.

Ludwig Polzer-Hoditz gróf (1869-1945) Prágában született. Életének nagy részét Ausztriában, Cseh- és Magyarországon töltötte. Legfőbb feladatának a Közép-Európa és a szláv kelet közötti híd megépítését tekintette. Másokkal együtt küzdött azért, hogy a wilsoni programmal szemben a steineri hármas tagozódás világtörténeti alternatívájának megvalósítását segítse. Pályafutását katonaként kezdte. Tagja lett előbb a Teozófiai, majd az Antropozófiai Társaságnak. Kampf gegen den Geist. Das Testament Peters des Grossen (Harc a szellem ellen. Nagy Péter végrendelete) című művében a specifikusan közép-európai feladattal szemben álló nagystílű okkult politikai terveket tárta föl. Fő műve: Das Mysterium der europaischen Mitte. (Az európai közép misztériuma, kiadta az Ita Wegman Alapítvány.)

Kálmán István

 

Graf Ludwig von Polzer-Hoditz

Politikai Memorandum

 

I. Tanácstalanság Európában, használhatatlan megmentési kísérletek

Európában sokat beszélnek a nyugati kultúra hanyatlásáról. Az élet nehézségei - elsősorban Közép-Európában - mérhetetlenné fokozódnak. A könnyítésük érdekében alkalmazott eszközök csak még tovább növelik őket. A kölcsönök fölvételével (Young-terv) keresett kiút halált hozó kábítószerként hat a szociális organizmusban. Az életproblémákat pusztán gazdasági és jogi problémáknak tekintik. Semmit nem változtak az uralkodó gondolkodási szokások, melyek a népek kárára, és csak némely sematikus állammechanizmus hasznára kirobbantották a világháborút. Az emberek semmit nem tanultak.

Ugyanaz a gondolkodás, mely korábban államokkal operált, ma kontinensekkel teszi ugyanezt. Ezért sürgetik mindenütt egy államok fölötti mechanizmus létrehozását, amely azonban az államerőket csak még pusztítóbbá tenné.

Európa ma úgy áll Amerika és Ázsia között, ahogy 1914 előtt Közép-Európa állt a nyugati államok és Oroszország között. Anglia ingadozik Amerika és Európa között, nem dönt, pozíciója egészen bizonytalanná vált.

Páneurópa, ahogy koncipiálják, a legjobb esetben is csak egy államok fölötti képződmény, egy szervezett háborús színtér lehet az Amerika és Ázsia közötti erőszakos hatalmi küzdelemben, amely Amerika adósa marad és ezáltal az amerikai akarati irány szervévé válik. A hivatalt nem viselő közép-európai népesség életlehetőségei ezáltal kényszerűen tovább csökkennek, az európai népeket eladják és föláldozzák.

Az európai népek Amerikához fűzött reményei éppolyan illúziók, mint azok, melyeket a világháború alatt Közép-Európában hallhattunk. Amerika kegyeinek hajhászása teljességgel haszontalan, ha nem akarunk rabszolgaszerepet vállalni.

A többségekkel szemben a kisebbségek külsőséges, mechanikus, pusztán kvantitatív gondolkodással nem kerülhetnek a felszínre. A mainál erőteljesebb, másfajta gondolkodásból kell erőt meríteniük, s ez a másfajta gondolkodás nemcsak önmaguk megtartásához szükséges, hanem az egész emberiség gyógyításához és felemeléséhez is.

Szellemi tanácstalanságból mindenütt diktátor után kiáltanak. Gyógyulást kizárólag hatalomtól és külső rendtől várnak. De a rendező hatalom önmagában soha nem produktív. Így új, hatalmas katasztrófák készülnek elő. Ritka, hogy szellemileg hatékony eszmék után kiáltanának. Az emberek olyan mélyen süllyedtek a materializmusba, hogy eszmeszerűen csak külső, kvantitatív sikerekből tudnak kiindulni és a sikertelenségből nem hajlandók tanulni.

És mégis, az európai kultúra és ezzel egyáltalán a kultúra megmentésének útját 1917-ben már megmutatták, a megmentő szó már elhangzott. Csak az emberek nem akarták meghallani. Közép-Európa szellemileg is kapitulált.

Ezzel a memorandummal azt a szándékot követem, hogy Európa szükséghelyzetében még egyszer emlékeztessek erre a szóra.

Dr. Rudolf Steiner, aki 1925. március 30-án a Basel melletti Dornachban, a Goetheanumban halt meg, a szociális organizmus hármas tagozódásához egy olyan korban adott impulzust, amikor még sokkal több lett volna menthető, mint ami ma még menthető.

Mégis, soha sincs túl késő, hogy ezeket a gondolatokat tettekre váltsuk. Minden elmulasztott nap növeli azt a katasztrófát, mely az emberiség felé közelít. Ha a vezető emberek nem lépnek ki régi gondolkodási szokásaikból, újból és újból pusztító hatalmak eszközeivé fognak válni.

Oroszországban, ahol nem féltek ezeknek a régi gondolkodási szokásoknak legvégső konzekvenciáitól, ott pusztító hatalmuk elég világosan megmutatkozik; erről az oldaláról azonban nyugaton nem akarják szemügyre venni a bolsevizmust.

 

II. Az emberiség fejlődése által megkövetelt szükséges jövőbeli újjáalakítás

Az európai kultúra és ezzel az emberiség legfontosabb részének megmentése lehetetlen, ha egyrészt a szabad, államilag nem privilegizált szellemi élet, másrészt a politikai-állami élettől független gazdaság akarása nem válik tetté.

Az ehhez való átmenet iniciatívájának Európa legfenyegetettebb részéből, vagyis Közép-Európából kell kiindulnia. Egy ilyen iniciatíva megragadásával Közép-Európa reálisabb szolgálatot tehetne Európa többi részének, mint a Young-terv megvalósításával és az európai népek elvesztett szimpátiáját is visszahódíthatná.

 

1) Szellemi élet

A műveltség és jólét virágzását biztosító emberi kultúra kiindulópontja mindig a szellemi életben rejlik. A szellemi élet megköveteli a szabadságot, aminek feltétel-nélküliségét az emberek kényelmességből és félelemből még kevéssé értik meg. A szellemi életben szükség van konkurenciára, minden demokrácia pusztító.

A szellemi élet hierarchikus tagozódása, ha szabadság uralkodik benne, kényszer nélkül fog megvalósulni.

Egy nép nemzeti képességei és előnyei a szellemi életben mutatkoznak meg. Egy nép individuális teremtő erejének egyre inkább el kell vesznie, ha valóságos szabadság helyett csak politikai csoportok kollektív szabadsága áll fönn. A szellemi életben az állami privilegizálás az emberiség minden szükséges fejlődését akadályozza. Állami privilegizálás mellett csak torz szellemi élet fejlődhet, melyet az önzés és politikai csoportellentétek szolgálatába lehet állítani. Így azonban a szellemi élet visszamarad és a lelki kultúra nem tud lépést tartani a technikai haladással. Az emberek mechanikus erők szolgáivá süllyednek, brutalitásuk fokozódik, míg lelki erőik gyengülnek. Mindez olyan betegségeket idéz elő, melyek fokozódó, ma még nagyon rejtett tébolyultságban mutatkoznak meg. A gazdasági életben mindenütt megnyilvánuló rablógazdálkodás az emberek öröklött és megszerzett szellemi képességeire és derekasságára is kiterjed. A gyermekek nevelése, a betegek gyógyítása, a joggyakorlat a szellemi erők és állami hatalom összefonódása következtében ijesztő mélypontra süllyed. Az ifjúság elementáris erővel kezd rákérdezni az élet értelmére, és a vezető körök nem tudnak kielégítő választ adni. A tanácstalanság egyetlen, még nyitott menekülési lehetősége az agnoszticizmus.

 

2) Gazdasági élet

Európa gazdasága soha nem lesz képes újra fölemelkedni, ha Közép-Európa egyes államai gazdaságilag is a politikai határok szerint rendezkednek be. Minél inkább ezt teszik, annál reménytelenebbé kell válnia a gazdasági helyzetnek. A gazdaságot ki kell vonni az egyes politikai államok szuverenitásából - az államok tekintélyének (hitelességének) érdekében is - és egy olyan gazdasági tanács kezébe adni, melyben gazdasági tapasztalatokkal rendelkező embereknek asszociatív tanácsadással, szabad elhatározással kell megállapodásra jutniuk.

Aki ma figyelmesen szemléli a gazdaságot, az föl fogja ismerni, hogyan próbálja a gazdaság - saját szükségszerűségeit követve - állandóan leküzdeni azokat az akadályokat, melyeket az államok - csupán presztízskérdésből - útjába állítanak. Emberi kötelesség fölébreszteni azt a tudatot, hogy az értelmet követve ne akadályozzuk, hanem a hatalom leépítésével támogassuk ezt a folyamatot.

A gazdasági tanács első alapelve az kell legyen, hogy a gazdasági szükségszerűségeket semmilyen politikai gondolatnak nem szabad megzavarnia. A meghozott gazdasági döntéseket semmilyen politikai testületnek nem kell jóváhagynia, de nem is szabad azokat törvényként, vagyis hatalommal végrehajthatónak elgondolni.

Így bebizonyosodna, hogy a gazdasági élet a maga három tényezőjével - termelés, kereskedelem, fogyasztás - csakis akkor virágozhat a közösség javára, ha tisztán gazdaságilag alkalmazkodó, politikától mentes vezetés alatt áll.

A gazdasági életet sohasem szabad hierarchikusan tagolni.

A különböző gazdasági ágak szabad megegyezésén és egyetértésén alapuló asszociatív szerveződések a finanszírozást nem arany-alapon, hanem az elidegeníthetetlen, de nem állami tulajdonú termelőeszközök alapján, saját hatáskörükben fogják megoldani. A fizetési eszközöknek a különböző asszociatív csoportokon belül kell áramolniuk.

A politikai-állami és a gazdasági erők leghatalmasabb összefonódását jelenleg a gazdasági kamararendszer jelenti. Ugyanez érvényes a szellemi életben is, például az orvosi kamara esetében.

Lehetetlen elérni a politikától mentes, virágzó gazdaságot, ha a politikai határok itt is érvényesek.

Az idegen uralom alatt álló gazdasághoz való kötöttsége következtében Közép-Európa gyenge politikai ereje saját népességének korbácsává fog válni. A Közép-Európában uralkodó ilyen viszonyok révén a politikai állami szervek s szükségszerűen az idegen politikai uralom puszta végrehajtó szemeivé válnak.

 

3) Állami biztonsági szolgálat

A politikai-állami kötelezettségek közül ma egyedül a rendőri és katonai kötelezettségek jogosultak. A közép-európai államok szuverenitásának csupán ezekre kellene korlátozódnia, akkor az állami élet természetszerűen konzervatívan alakulna. Az elmúlt évek ezt bizonyították. Ezen az állami területen jogosult a demokrácia.

 

III. A megvalósítás lehetőségei

Mindenekelőtt arra van szükség, hogy Közép-Európa - melynek az a feladata, hogy a nemzeti vonásokat közösen, kölcsönös kiegészítésben ápolja - ösztönzést adjon új, praktikus és szellemi eszmék megvalósításához. Az emberek az egész Földön - anélkül, hogy ezt tudatosították volna - ténylegesen erre vártak. Azonban Közép-Európa is csak hatalmi és birtoklási igényeit hangoztatta. Kisebbségből akarták külsődlegesen, kvantitatíve a többséget kényszeríteni. Ez volt a gyűlölet valódi oka.

A kommunizmus, a legszellemtelenebb államfelfogás - és nem is új, hanem a legrégibb - sohasem hozhat az emberiség számára mást, mint pusztulást.

A mai viszonyok mellett nem lehet elvárni, hogy a szellemi és gazdasági területen fönnálló állami jogkörök likvidálásának szükséges impulzusát maga az állam ragadja meg. Ezért a Népszövetség, ami a valóságban államszövetség, semmit nem érhet el.

Az új eszmék megvalósításának előkészületeit azonban soha nem lenne szabad azonnal nyilvános vitára bocsátani. A viszonyok újrarendezésének kezdete, vagyis az utolsó lehetőség, hogy Európa - és ezzel az emberiség - kultúráját a legszörnyűbb katasztrófák nélkül meg lehessen menteni, csak úgy történhetne meg, hogy az összes közép-európai állam néhány vezető személyisége nem hivatalosan, a kényszerítő szükségszerűségek magasabb áttekintésétől vezetve összejönne és minden állami, diplomáciai és bürokratikus formalitás mellőzésével szabadon egy közös akarati impulzusban összekapcsolódva megbeszéléseket folytatna, és azután a saját államán belül ezen céloknak megfelelően működne.

Ha ilyen államférfiak nem találhatók, akkor az ebben a memorandumban lefektetett gondolatok csak egy későbbi korban, az európai népesség nagy részét áldozatul követelő legfélelmetesebb katasztrófák után valósulhatnak meg.

Hogy ezen a valóban új szociális rendhez vezető úton hogyan kell járni, azt minden közép-európai állam maga, szabadon határozhatja meg. A különböző közép-európai lehetőségek és képességek közötti differenciálódás éppen ezáltal juthat érvényre.

Ezt az átmenetet értelemszerűen minden állam a maga népességének sajátos adottságai szerint különbözőképpen vinné véghez és ezzel mégis az egészet szolgálhatná, ha a megadott átfogó nézőpontok szerinti irányhoz hű maradna.

Nincs kártékonyabb téveszme, mint az, amely az egész, rendkívül differenciált emberiségre egyetlen szociális sablont akar intellektuálisan, és csupán külsődlegesen, szervezetileg rákényszeríteni.

Ha azonban morális és praktikus eszmék állnának adott esetben az értük vívott fegyveres harc mögött, akkor ez a harc ezáltal szellemi, emberhez méltó hátteret kapna, ami az egész emberiség érdekében reálisan segítené a győzelmes kimenetelt.

 

Fordította Kádas Ágnes   

 


Forrás: Országépítő (1997/1.); Közép-európai memorandumok (2006)



K-E M