Szergej O. Prokofjev

Vidar


V

Mihály arkangyal 1879-ig befejezte az Arkangyalok Karából az Archék Karába való felemelkedését, korszellemmé válását. Kozmikus törvények szerint ezt a missziót egy másik szellemi lénynek kellett átvennie. Ehhez tudni kell, hogy az emberek individuális vezetése az angyalok feladata. Amikor azonban egy ember boddhiszattvából buddha lesz, akkor az ő angyala „felszabadul" és az Angyalok Karából az Arkangyalok Karába emelkedhet. Ilyen volt Gautama Buddha angyala, aki már az ősi időkben különleges kapcsolatban állt Krisztussal, előkészítette az Ő földi tevékenységét. Buddha angyala azonban a Kr. e. VI. században még lemondott arról, hogy arkangyali rangra emelkedjék, odaadásból megmaradt angyali fokon. Így szorosabb kapcsolatban maradt a földi történésekkel. A nátháni lélek születésénél, mint az Úrnak angyala jelent meg. Ugyanott a mennyei seregek pedig a megvilágosodott Buddha nirmanakaya alakjában jelentek meg.

Az Úr angyala megjelent nekik, ... hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent. (Lukács, 2)

Ez a lény áldozatos várakozásával 1879 után aztán Mihály arkangyal helyébe léphetett. Rendkívüli fejlődési útjának köszönhetően azonban még egy további feladat is várt rá Krisztus éteri megjelenésében, a XX. században.

Ez a lény okkult (ezoterikus) terminológiával: Vidar.

A germán mitológiában a Fenris-farkas (Fenrirként is szerepel) Wotan feletti győzelmének az az erő tudható be, amely szembeszállt a kozmikus fejlődéssel. Az atavisztikus tisztánlátás korszakának azonban vége, eljött a michaeli intelligencia korszaka. Vidarnak ma a Fenris-farkas (Ahrimán) feletti győzelmét minden emberi léleknek magában kell megvívnia.

Mihály tehát Vidaron keresztül hat, azaz Vidar viszi tovább a Mihály-impulzust. Vidar száll szembe Ahrimánnal, és megnyitja a helyes utat az éteri Krisztus valódi átéléséhez.

Aki Vidar jelentőségét felfogja és lelkében érzi, az tudja, hogy a XX. században az emberek megkaphatják azt a képességet, hogy Krisztust láthassák. Vidar, aki mindnyájunknak közös istene, Észak-, és Közép-Európában ismét előtte áll majd. A misztériumokban és titkos iskolákban titokban tartották őt, mint olyan istent, aki csak a jövőben kapja meg misszióját. Még a képéről is csak határozatlanul beszélnek. Erre utal, hogy Köln közelében találtak egy képet, amelyről nem tudják, kit ábrázol, pedig nem mást, mint Vidart. (Rudolf Steiner, 1910. június 17, Kristiania)

Ez a kép egy frank sírkövön látható, melyet 1901-ben találtak Niederdollendorfban. A leletet még abban az évben elszállították a bonni tartományi múzeumba, ahol ma is látható. A kő méretei: 22-25 cm széles, 53 cm magas, 16-19 cm vastag. Feltételezések szerint legkésőbben a Kr.u. VII. században keletkezhetett.

V

A kő elülső oldala egy emberi lényt ábrázol, akit egy háromfejű sárkány-, vagy kígyószerű állat három oldalról támad. Különösen feltűnő az állat három szélesre tátott torka, melyek a középen álló embert elnyeléssel fenyegetik. Már maga az a tény is, hogy ilyen háromfejű állat a külső természetben sehol sem található, arra utal, hogy itt egy érzékfeletti történés imaginatív megjelenítéséről van szó, és hogy a kép közepén álló lény egy szellemi lény. A három állati fejnek a központi alakhoz viszonyított helyzetéből világossá válik az is, hogy a kép azokra a veszélyekre utal, melyek az emberi lény hármas organizációját: a fej, a ritmikus (szív, tüdő), valamint az anyagcsere- és végtag-rendszerét fenyegetik, melyek viszont három lelki képességének: a gondolkodásnak, az érzésnek és az akaratnak fizikai alapját képezik.

Az állat egyik feje az ember kerek, napkorongszerűen ábrázolt fejét próbálja tátongó torkával elnyelni. Az állat második torka az ember bal vállát és bal karját támadja, vagyis a fizikai test azon részeit, melyek a jövőben közvetlen kapcsolatban fognak állni a szívvel. És végül a fenyegetően tátongó harmadik torok „alulról" ragadja meg az embert, az akarat szférájából, fiziológiai kifejezéssel élve az anyagcsere területéről. Az emberi lényt ért ezen három támadással a három lelkierő helyezkedik szembe, melyeket három tárgy: fésű, kard és víztartó edény képvisel.

Azzal, hogy az ember jobb kezében tartja a fésűt, a fejét ért támadást védi ki. A haj fésülése a legrégibb idők óta rituális aktus volt, amely erősítette az ember kapcsolatát a makrokozmosz bizonyos erőivel. A hajnak fésűvel való fésülése mint okkult misztériumi aktus, az ember kapcsolatainak „rendbehozatalát" jelentette a kozmikus szférájával, a kozmikus intelligencia befogadását, és helyes felhasználását, ami le tudja győzni az állat első fejének hatalmát.

A második tárgy egy rövid kard. A kövön ábrázolt emberi lény a szívével kapcsolatban álló bal kezével mellére szorítja, azzal a kezével, melyet az állat második torka akar elnyelni. Itt a kard képében a bátorság erejére találunk utalást, amely az ember ritmikus rendszerében működik és szívében gyökerezik, és amely le tudja győzni az állat második torkából fenyegető veszélyt.

A harmadik tárgy az ember lábánál álló kulacs, a Nap belevésett jelével, amely víz tárolására szolgál. A víz itt a megtisztított éteri erők képmása, melyeknek át kell hatniuk az ember anyagcsere- és végtag-rendszerét, hogy legyőzhesse az állatnak őt „alulról" fenyegető torkát.

Egészében véve, a kőnek ezen a külső oldalán Vidar imaginatív ábrázolását látjuk „michaeli" aspektusában, emberi alakban, valamint a vele szembenálló állatot, mely sárkányszerű, vagyis „anti-michaeli" jellegű, és ugyanakkor a Fenris-farkasra különösen jellemző sajátossággal, kitátott torokkal rendelkezik. Mert a farkas egész ereje kizárólag kitátott torkában rejlik, amellyel Vidar hallgatását szegezi szembe, ami itt rituális fésülködésében jut kifejezésre, mellyel a bölcsesség kozmikus Nap-erőivel való kapcsolatát erősíti. Vidar másik jelvénye a kard, melyet a kövön ábrázolt lény szíve közelében, bal kezében tart. Ezt a kardot Vidar az Istenek alkonyán a Fenris-farkas tátott torkába döfi úgy, hogy egészen a szívéig hatol. Végül, hogy a vízzel töltött kulacs jelentését megértsük, emlékeztetnünk kell arra, hogy a germán monda szerint Vidarnak további fontos jelvénye a „vastag cipő", mely az emberek által készített cipők eldobott hulladékából, mégpedig a sarok- és az orr-részekből van varrva. A cipő képe Vidar még egy másik aspektusára is utal: a vándorra, aki elhatározta, hogy sorsát összeköti a földi emberek sorsával, és szellemileg velük együtt járja sors-szabta útjukat.

A gondolatnak bölcsességet, az érzésnek bátorságot, az emberi akaratnak tisztaságot és erőt ajándékozó Vidar áll előttünk ezen az ábrázoláson, mint Michael igazi szolgálója és követője, aki az embernek majd megadja a szellemi erőt ahhoz, hogy az Istenek alkonyán a sárkányforma állatot legyőzze.

Azt is mondhatjuk, hogy a kőnek ez az oldala egy elhalt frank harcos sorsát ábrázolja, aki halála után belép Vidar harcosainak seregébe, hogy Vidar három adománya segítségével legyőzze a farkas Földhöz láncoló erőit, és ezáltal megtalálja útját az új eónba, ahova őt a győzedelmes isten, Vidar elvezeti.

V

Vidarnak ezt az új eónba vezető aspektusát a kő másik oldala ábrázolja. Az ősgermán népek műalkotásai között alig található olyan, amely összehasonlítható volna ennek az ábrázolásnak majdnem grafikus szigorúságával, a művészi eszközökkel való takarékosságával és a lélekben oly sok mindent megszólító képszerűségével.

Míg a kőnek általunk már vizsgált homlokzati oldalán Vidar michaeli aspektusában jelenik meg - inkább az Istenek alkonyán vívott harcára utalva -, itt a Nap birodalmához, és legfőbb vezetőjéhez, Krisztushoz való viszonyának titka jelenik meg előttünk. Ez a kép azonban egyben prófétikusan rámutat arra is, hogy milyen jellegű lesz Vidar működése az Istenek alkonya után, a világ fejlődésének új „Nap-eónjában", amely a Földön beteljesedett Golgotai Misztérium következményeként kezdődött el.

Itt egy magasrendű Nap-lény áll előttünk: feje körül napfénykoszorú, mellén kör, a Nap jele, melynek erőit szívében hordozza. Szívéből fény sugárzik, mely jobbra és balra az egész teret megvilágítja a fényéter szélesedő háromszögek formájában ábrázolt Nap-erőivel. Ezek a fénysugarak, melyek a központi alakhoz viszonyítva felfele és lefele is háromszögeket alkotnak „rombusz-szerű" (két egymással összekapcsolt háromszögből álló) aurát képeznek, mely olyan mint egy éterburok, mint egy éteri alak.

Vidar itt jobb kezében egy lándzsát tart, a megtisztított és felszabadított gondolkodás imaginatív képét, amely most már az ember birtokába került, és az embert tudatosan felfelé, a kozmosz éterszférái felé irányítja. Lent, közvetlenül a központi figura alatt, annak a metamorfózisnak a képe látható, melyen a sárkányhoz hasonló lénynek át kellett mennie, miután Vidar kivívta felette a győzelmet. Most a Föld mélyére van száműzve, ahol a fényéter erői megbilincselve tartják (a fény-háromszögek fentről és alulról is körülveszik). Ezáltal saját erőit úgy átalakítja a fény ereje, hogy most már a jó szolgálatába állhat, és ő képezheti azt az alapot, melyen a győzedelmes Vidar fényhordozó alakja áll.

VVEzt a két motívumot láthatjuk a kő keskenyebb oldalain is. Az egyik oldalon az állat-motívumot egy kétfejű kígyószerű lény alakjában, a másikon pedig egy díszítő motívumot, amely a Thund-folyóra utal. Ez a folyó választja el az Istenek világát az emberekétől, e világot a túlvilágtól, és a partján fog lefolyni Vidar döntő harca a Fenris-farkassal.

A niederdollendorfi síremlék tehát Vidar két fő aspektusát mutatja meg, mely az emberiség két legfontosabb fejlődési korszakának felel meg, ahol is az egyik korszaknak a másikba való átmeneténél az egész földi fejlődés legnagyobb eseménye, a Golgotai Misztérium áll.


Forrás:
Szergej O. Prokofjev: Über ein Widar Bild (Esze Gáborné fordításának felhasználásával)




 

 


Vancouverben Vidar-csoport működik, a magyar származású
Michael Roboz vezetésével.