Nagy Emilné dr. Göllner Mária 75. születésnapján, 1969. november 13-án, Baselban papírra vetette néhány fontos gondolatát, és elküldte antropozófus barátainak tanulmányozás céljából. A barátok neve nem maradt fenn.


GM


Nagy Emilné dr. Göllner Mária

Emlékül


75. születésnapomon leírom néhány gondolatomat, s kérlek Titeket, hogy ellenőrizzétek és egészítsétek ki tartalmukat.


I.

Albert Steffen 1952. június 22-i beszámolóját veszem szemügyre.

A legnagyobb szerencsétlenség az lenne, ha Ahrimán megszületéséhez vezető minden előkészület úgy történnék meg, hogy abban az emberek valami helyeset, jót és haladót látnának; ha nem alkotnának fogalmat arról, hogy mi is megy végbe voltaképpen. Ahrimán leghatékonyabban úgy tudna működni, ha az emberiség nem venné észre közeledését, s nem venné tudomásul előkészületeit.

Ennek a veszélynek az elhárítására az ember akkor képes a helyes magatartást megvalósítani, ha ismeri Ahrimán útjait és előkészítő tevékenységét.


II.

1. Az Ahrimán-impulzus azt szuggerálja, hogy a világmindenséget valóban meg lehet érteni, teljességében meg lehet érteni a mechanikai és matematikai módszerekkel.

Ellenszer: erőteljes ápolása a szellemtudományi kozmológiának.

2. Ahrimán szoros szövetségben dolgozik Luciferrel. Az utóbbi csábító lelkesedést kelt fel a gazdasági jólét ideálja iránt, amely mellett minden egyéb eltörpül. A tanulás és művelődés is csak arra való, hogy jobb álláshoz jusson az ember. A szellem és a lélek mint önálló esszencia többé nem jönnek számításba-

Ebben az ahrimáni-luciferi atmoszférában elfelejtődik, hogy egyrészt minden feladattal szellemet is viszünk magunkba, másrészt az is, hogy a gazdasági törekvések és berendezések csak akkor lehetnek helyesek, ha szabad szellemi élet társul hozzájuk. Csak az utóbbi segítségével fogadhatja az ember megfelelő módon Ahrimán születését és az ahhoz vezető utat.

3. Ahrimán azon fáradozik, hogy az emberiség minél inkább kis közösségekre szakadjon: a „népek felszabadítása vérközösségeket és ezek harcát hozza létre; a szekták alakulása nagy ellentéteket gyújt fel; a liberális evangélium-kutatás a krisztológia kozmikus jelentőségét és oldalát teljesen eltörli, a keresztényeket is elszakítja egymástól. Az Ahrimán által véghezvitt hasadásokat ő maga akarja azután összeforrasztani egy világot átfogó materiális renddel. Ennek élén ő és emberei akarnak állni, s mint világjótevők mindent irányítani, a szellemi szabadság elnyomásával, az egyéniség kiirtásával, a Massenmensch (tömegember) teljes kifejlesztésével.


III.

Ahrimán megszületése után mint szép, okos, szimpatikus és „jó" ember fog megjelenni, aki rengeteg szociális intézményt hoz létre. Ezért nehéz lesz őt felismerni. Az Antikrisztus bukása [Albert Steffen drámája] c. darab szerint három nagy ismertető jegye lesz: tyrannikusan irányítja a világ folyását; az embereket úgy fogalmaikban, mint életmódjukban egy újtípusú állattá süllyeszti; a természetnek, az étervilágnak és a lelkiségnek az életét megöli. A darabban ez úgy van kifejezve, hogy három T-betű jellemzi őt: Tier, Tod és Tyrann (állat, halál és türannosz).

Ellenszer: az összes fő tényezők világos felismerése és Krisztusban való bizalommal párosult ellenállás azokkal a parancsokkal szemben, amelyek az igazság megtagadásán alapulnak.

A darab elolvasását minden barátomnak tudom ajánlani, habár fordításának nyelve régies.


Svájc, 1969. november