T

Interjú Andrej Tarkovszkijjal

(1985)


Natan Fjodorovszkij:

Mi nyűgöz le leginkább Rudolf Steiner személyiségében? Hogyan magyarázod ezt a fokozott érdeklődést az antropozófia nézőpontjai iránt?

Tarkovszkij:

Hogy tudja valaki megmagyarázni ezt a szokatlan érdeklődést Rudolf Steiner iránt? Senki sem tagadhatja le a tényt, hogy az emberiség rossz úton halad. Mindenki, az iskolás gyerektől az állam vezetőjéig, mind tudja, hogy halálos végzetben vagyunk, válságban. Az sem titok, hogy az emberiség fejlődése jó ideje igen homályos. Úgy értem, hogy az anyagi és a szellemi fejlődésnek gyakran semmi köze egymáshoz, teljesen más szinten vannak. Az anyagi oldal áll az előtérben - minden értelemben: filozófiailag, technikailag, kulturálisan -, míg a szellemi oldalt úgy kezelik, mint egy szegényes viszonylatot, vagy teljesen elhanyagolják. Még az a vélemény is létezik, hogy az emberi lénynek egyáltalán nincs szellemi lényege! Másrészről viszont, több következtetés is született, miszerint óriási hiba azt feltételezni, hogy az emberi lény élete korlátozva van az ő rövid fizikai léte által.

Steiner felajánl nekünk egy világnézetet, ami megmagyaráz mindent - vagy majdnem mindent -, és elhelyezi az emberi fejlődést egy arra alkalmas hellyel a szellemi világban. Ez a világnézet természetesen rengeteg hívet szerzett Németországban, de nem csak Németországban: vannak antropozófiai iskolák Svédországban, Franciaországban, Amerikában, Izraelben, mindenütt, és ebben semmi meglepő nincsen. Bár a múltban lehetséges lehetett, hogy komolyan vehették az anyagi állapotot, ezzel magyarázva rendeltetését, és az emberi élet és a társadalom jelentését fizikai, anyagi alapon, de tovább nem lehetséges, hogy ez így legyen. Manapság szükségünk van más nézőpontokra is: fejlesztenünk kell szellemi létezésünket, és meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mi is valójában az élet értelme. Mert, ha valaki azt mondja, hogy az élet az anyagi törvények szerint fejlődik, az azt jelenti, hogy az életnek nincs értelme. Nincs senki, aki egy kicsit is egyetérthet abban, hogy az élet értelmetlen.

Ha valaki például azt mondja: „Nem, az életed nem értelmetlen, amikor sorra feláldozod magad azért, hogy a jövő generációjának jobb legyen", ez abszurd és kétszínű, mert ez azt jelenti, hogy az emberi lények, akik fizikailag feláldozzák magukat, nincs joguk élni egy magasabb célért. Hogy valakit feláldozzunk valaki másért, csodálatos, de nem elég, sokkal fontosabb szellemileg fejlődni, mint takarmánnyá válni a jövő generációjának. Persze, ha nem hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor a kérdés nem helytálló, és értelmetlen ilyen kifejezésekben beszélni róla. De ha ez szívtelenség, az anyagi létezés oldala nem áldoz fel tovább téged, kezdj el gondolkozni távolabbra, és észreveszed, hogy a konfliktusnak a modern világban megvannak az alapjai a szellem és az anyag között. Ha nincs közöttük harmónia, senki nem tudja megérteni az élet értelmét. Steiner annak szentelte az egész életét, hogy beszéljen az emberi létezés értelméről, hogy megmagyarázza, mit képes egy emberi lény teljesíteni ebben az életben, hogy miért kéne igyekeznie, és mi ad neki kilátást és reményt. Hogy visszatérjünk az elejére: az antropozófia virágzása rávilágít a nyugati burzsoá értékeinek válságára - biztonság, bőség, kényelem, az örök fogyasztói társadalom. Nevetségesen hangozhat, ha belegondolunk, hogy minden úgy van, ahogy lennie kellene... Egyébként Steiner nem csak azokat kritizálta, akik anyagias nézőpontból értelmezik az életet, sokkal jobban elutasította az anyagi bőséget, amit a nyugati demokrácia teremtett meg.  Nem úgy értem, hogy a demokrácia rossz, ez a legjobb rendszer Földünkön, de ez néha drámai konfliktusokat és reménytelen helyzeteket szül.


Fordította Juhász Adél


Forrás:
Fedorowski, N.: Aus einem Gespräch mit Andrey Tarkowski. In: Das Goetheanum, 1985 July/August