„Szufi szerzők gyakran utalnak Jézusra,
mint az Út Mesterére."


Sz


Az első magyar, talán az első európai, aki a szúfival megismertette a Nyugatot, az 1422-ben, Romoszban született György mester volt. 16 évesen szászsebesi deákként török fogságba esett, Drinápolyban rabszolga lett. A török szokások mellett megismerte a szúfi bölcsességet is. Szabadulása után Georgius de Hungaria néven domonkos szerzetes lett. Rómában halt meg, 1502. július 3-án.

„Egyeseknek pedig látomásaik vannak, mások különböző kinyilatkoztatások adományában részesültek; ismét másoknak természetfeletti elragadtatásaik vannak; de olyanok is akadnak, akik olykor természetfeletti eksztázisba esnek. ... Különböző az életmódjuk is. Azok ugyanis, akik kevésbé vannak akadályozva a lelki dolgokban, tudniillik az elragadtatások és egyebek miatt, közösségi életet élnek és az emberek között laknak, mások pedig elkülönülten, úgy egybegyülekezve, ahogyan egy falu él. Mások ismét magányosan élnek, ligeterdőkben és pusztákban."

Írta a Szászsebesi Névtelenként is ismert barát 1480-ban megjelent művében.


Fél évezreddel később Idries Shah így írt:

„Ha az átlagember tudni szeretné, hogyan is gondolkodnak a szufik, jobbára szakkönyvekben keres eligazítást. Fellapozza egy enciklopédiában a Szufi címszót, vagy pedig olyan könyvekhez folyamodik, amelyeket különféle tudósok, a vallás és a miszticizmus szakértői írtak. Ha így jár el, az »elefánt a sötétben« mentalitás csodás példáival találkozhat..."

Idries Shah 1964-ben megjelent első könyve, a The Sufis (A szúfi út, 1998) megjelenése komoly rágalomhadjáratot vont szerzője köré. Az akadémikus orientalisztika ott is nehezményezte, hogy egy „laikus" publikál a témáról a nyugati világban.

Idries Shah, Sayed Idries el-Hashimi (1924-1996) az indiai Simlában született, afgán uralkodói családból származó apától és skót anyától. A Római Klub egyik alapítója, államfők és uralkodók tanácsadója volt. Publikációi tucatnyi nyelven, 15 millió példányban keltek el. Gurdjieff és Ouspensky filozófiájának alapos ismerője volt.

Egy korai írásában az eurázsiai szellemiség ősi központját a szkíták lakta Közép- és Belső-Ázsiába helyezte. E szellemiség nagyrészt a magyarok közvetítésével jutott el Európa népeihez (az indiánok révén pedig az amerikai földrészre).

A svájci születésű Frithjof Schuon (1907-1998) a szúfi alapos ismerője volt, aki az indián törzseket saját, bár már szűkös környezetükben is megismerhette. Az 1980-ban megjelent Le Soufisme című műve magyarul is olvasható (Szufizmus, 1996).

1967-ben jelent meg Idries Shah Tales of the Dervishes (Dervistörténetek, 2010) című műve, mely az elmúlt ezer év szúfi bölcsességéből ad ízelítőt. Benne A vakok és az elefánt c. történet magyarázza meg az „elefánt a sötétben" jelentését.

Idries Shah apja Sirdar Ikbal Ali Shah (1894-1969) muszlim nemes úr, szúfi bölcs, a skót szabadkőműves páholy tagja, tucatnyi keleti filozófiai könyv szerzője volt. 1921-ben publikálta Bolshevism in Central Asia c. röpiratát, melyben előrevetítette a közép-ázsiai népek katasztrófáját.

A családot áthatja a szúfi ereje, a krónikák szerint Mohammed leszármazottjai. Idries Shah fia, Tahir Shah (sz.1966) pár regényét is olvashatjuk magyarul.



 

A szúfi szó értelmezése évszázadok óta vitatott. Prileszky Csilla szerint Sufyan ath-Thawri ibn Said (716–778) arab bölcs után kapta ezt az elnevezést. Al-Bīrūnī (973-1048) szerint szufi annyit jelent: szófia, azaz bölcsesség.

A szeretet gondolata az iszlámban elsőként Rābiʿa al-ʿAdawiyya al-Qaysiyya (cc710-801) misztikusnál jelent meg, aki megfogalmazta az Isten iránti szeretet szúfi eszményét.


OK

 

Lásd még: Ezotérikus szunniták. A szúfi mozgalom