A természetgyógyász sem csodatévő

Interjú Jakab Tibor antropozófus, természetgyógyász orvossal


 

 

Állatokat homeopátiával, embereket kamillateával gyógyítani - mind nem probléma a homeopatikus orvoslás számára. Jakab Tiborral, a belgyógyászból természetgyógyásszá avanzsált kiváló orvossal az alternatív gyógymódok helyzetéről, az antropozófia módszereiről és a gyógyítók közti együttműködésről beszélgettem.


Hogyan került kapcsolatba a természetgyógyászattal?

Egész korán, 15 éves korom körül ismertem meg itt Magyarországon egy antropozófus orvost, Enyingi Göllner Lajos doktort. Ő igen sajátosan foglalkozott a betegeivel, számomra legalábbis elég furcsa dolgokat csinált: hegedült, miközben gyógyított, furcsa imákat mormolt a betegei számára, és a gyógymódok is igen különösek voltak. Gyógynövényekkel vagy homeopatikus úton készült antropozofikus gyógyszerekkel, böjtökkel gyógyított.

A rendszerváltás előtt persze nem úgy volt, mint most (hogy a természetgyógyászt az orvostársadalom lenézi, de olykor mégis követi), akkor teljesen tilos volt: börtönbe vitték kuruzslás címén azt, aki kamillateával próbált gyógyítani. Titokban mentek hát ezek a dolgok, Lajos bácsival pedig mi is sokszor összejártunk. Közben, némi kitérő után én is orvos lettem, és úgy hozta a sors, hogy kimehettem Svájcba, Basel mellé, az Ita Wegman és a Lukas Klinikákra, ahol ilyesmivel foglalkoztak. Olyan gyógyászattal, ami nem a hivatalos, akadémiai orvoslás ellen működik, hanem elismeri annak az eredményeit, ugyanakkor a természetgyógyászat sikereit is felhasználja, ha a beteg érdeke azt kívánja.

Ön egyben hivatásos belgyógyász. Hogy fér meg együtt a két szakterület?

Hogy belgyógyász vagyok-e vagy természetgyógyász, az teljesen attól függ, hogy aki előttem ül, mint beteg, mit szeretne, és hogy mi számára a célravezető. Adott esetben javaslok gyógyszert is, hivatalos orvosi eljárásokat, tehát gondolkodom belgyógyászként is. A diagnosztikában is vannak azonban rendkívül jó természetgyógyászati módszerek, például az íriszdiagnosztika vagy a talpdiagnosztika, ami segítségére van az embernek. Azt mondanám inkább, hogy hirtelen bajokban az orvostudományt, elhúzódó problémák esetén pedig, amikor okokat keresünk, akkor a természetgyógyászatot szoktam javasolni. Függ természetesen attól is, hogy mit akar a beteg. Ha szeretné valaki letenni a gyógyszereit, amelyek semmit nem használtak, akkor óvatosan elhagyjuk azokat, és behelyettesítjük természetes dolgokkal. A lehetőségek ismerete és a beteg kívánsága is fontos, senkit sem lehet az akarata ellenére meggyógyítani.

Mit tapasztal, az emberek hogyan állnak a természetes gyógymódokhoz?

Ez teljesen változó. Rengeteg embert látok, évente több ezret; van olyan ember, aki azért jön hozzám, mert már voltak sikerei. De van olyan is, aki nem hiszi el. Nemrég járt nálam egy gazdag ember, aki bizonyos betegségben szenved, leült, és elmondta, hogy ő ebben egyáltalán nem hisz, de a felesége feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön. Megbeszéltük a dolgot, javasoltam pár homeopátiát, meg egy kis ivókúrát, és mondtam, hogy egy hónap múlva jöjjön vissza. Amikor visszajött, elmesélte, hogy járt már Londonban, New Yorkban, Párizsban ismert orvosprofesszoroknál, de egyiküknek sem sikerült őt meggyógyítani. Erre idejön hozzám, a tizenharmadik kerületbe, én javasolok két golyócskát és teát, amelyekben ő egyáltalán nem hitt - és tévedett. A dolog csak ott nem stimmel, hogy egyrészt eljött, tehát hitt a feleségének, másrészt megcsinálta a kezelést, valamilyen szinten tehát hitt nekem is.

Aki nem hisz a módszerben, azon is lehet segíteni?

Annak is lehet segíteni, működik annál is, aki nem feltétlenül azért jön, mert nagy csodálója a homeopátiának. Az állatgyógyászatban nagyon jó példája van ennek: járt ide az állatkertből több gondozó is. Amikor valamiben megszorultak az állatoknál, akkor suttyomban kezeltük őket. Gyógyítottam elefántot, ragadozót, kérődzőt is. A dózisokkal volt problémám eleinte, hogy vajon az elefántnak mekkora adag kell, de végül kiderült, akkora kell, mint egy embernek. Én ebben ugyan csak kontárkodom, mondtam, hogy kerítsenek egy állatorvost, de az órákig eltart. És működött: öt perc múlva kezdett jobban lenni, és másnap reggel már evett rendesen.

Tehát beválik az állatoknál is, pedig ott nincs olyan hatás, mint az embereknél, hogy néhány biztató szót mond az orvos, attól megnyugszik a beteg és meggyógyul. Az elefántra én semmilyen hatással nem vagyok, legfeljebb a gondozója, aki hisz bennem és az állat meg benne, de a pszichés mechanizmusokból azért itt nagyon kevés működik.

Elmondaná, mit jelent az antropozofikus orvoslás?

Az antropos embert jelent, a sofia pedig bölcsességet. Egy emberközpontú medicina, ami az embert próbálja megérteni, és ebből az egységből kiindulva próbál meg segíteni. Nem áll ellentétben az akadémiai orvoslással, hanem kiegészíti, elismeri annak eredményeit, de ugyanakkor az ősi bölcsességeket is alapul veszi. Gyógyszereit a homeopátia szabályai szerint állítják elő, de nem dolgoznak olyan magas hígításokban. Speciális gyógyászati területei a mozgásterápia, a Bothmer-gimnasztika vagy az euritmia, a művészeti terápiák, a festés, a zene, a fürdőkúrák vagy éppen a lovaglás.

Svájcban láttam egy dühöngő elmebeteget az ottani kórházban, ordított és őrjöngött. Lekötve, kényszerzubbonyban lehozták a lovardába, odaállították a ló elé. Amikor elmeháborodott szeme találkozott a lóéval, megnyugodott. Lekötötték róla a kényszerzubbonyt, felszállt a lóra, és körülbelül fél órát lovagolt. Amikor érezte, hogy nem megy tovább, leszállt, visszakötötték a kényszerzubbonyt és bevitték. Ez az ember fél óráig, amíg a lovon ült, addig volt csak ember.

A művészeti terápiára is mondok egy példát. Amikor megérkeztem Svájcba, az Ita Wegman Klinikán az intenzív kardiológiára kerültem. Az éjszakai ügyelet alatt feküdt ott egy szívinfarktusos beteg eszméletlenül. Láttam, hogy ott ül mellette egy fehér köpenyes nő, aki egy lantszerű hangszeren játszott egy érdekes keleti dallamot. A beteg nyugodtan aludt, az EKG-monitorok pedig rendesen, szépen fütyültek. Kérdeztem, hogy mit csinál, mire mondta, hogy ő a zeneterapeuta, most éppen zenél a betegnek. - De egy szívinfarktusos betegnek, aki nincs magánál, miért zenél? - Ne zenéljek? - kérdezte. Hát ne! - Jó - és abbahagyta a zenélést. Vártunk ott egy kicsikét, beszélgettünk, szó szót követett, én pedig hallottam, hogy az EKG-gép nem olyan szépen egyenletesen, hanem össze-vissza fütyül. Kezdtem vakarni a fejem, mire a nő megszólalt: - Na, figyeljen doktor, most zenélek neki! - A pulzus pedig visszaállt a normális helyzetbe.

Mit gondol a Waldorf-iskolák egyre növekvő népszerűségéről?

Nehéz erről szubjektív véleményt mondani, ugyanis személyes és szép emlékeim vannak róluk. Mindig örömmel emlegetem, hogy a kezdetekben, amikor létrejöttek, igen aktív szerepet vállaltam ezek létrehozásában. Eleinte nagyon sok volt a lelkesedés, utána azonban egy mennyiségi fejlődés következett, ami általában a minőség rovására megy. De minden nehézséget le lehet győzni, ha ebben van élet, azaz a gyerekek mennek az óvodákba és iskolákba. Vagy ha valaki beteg, akkor jön az antropozófus orvoshoz. Itt dől el a dolog: mindig fontos, hogy az ember tanuljon, mint gyógyító, tanuljon, mint tanár. Nem mellesleg a doktor szó latinul tanítást jelent, tehát az orvos és a tanító szerintem mélységesen egyet jelent. A tanár is gyógyít egy kicsit, az orvos is tanít egy kicsit.

Mi a véleménye az antropozofikus elven működő termékekről?

Úgy kell csinálni, hogy ne károsítsuk az élővilágot, és ne vegyszerekkel árasszuk el - elég aktuális probléma. Együttműködés legyen az ember és a természetvilág között, mindenkinek a hasznára. Sokkal drágább ugyan előállítani igazi körömvirágból egy terméket, ráadásul ember kell, hogy szüretelje, hajnalban, mert a felszálló erők akkor mennek fel a növényben. Nem egyszerű tehát egy ilyen termékek előállítása, és ahhoz képest mégis megfizethető áron kaphatók.

Kimondhatjuk, hogy a természetgyógyászat szinte már divatnak örvend?

Ha valamit mesterségesen visszaszorítanak, mikor lekerül róla ez az erős fojtás, akkor erősebben tör a felszínre. Magyarországon pedig ez eléggé elnyomott téma volt, és amikor kihúzták a dugót a palackból, akkor előtört, mint egy szellem. Minden ilyen előtörésnél vannak pozitív és erős áramlatok, de vannak olyan mellékhajtások is, amik nem biztos, hogy a jövő számára megfelelőek. Az első években igen változékony volt ennek a színvonala, a kezdeti lelkesedést hamar lehűtötték a kezdeti balsikerek. Most megint feljövőben van a dolog, köszönhetően annak is, hogy most már a természetgyógyászatnak is megvannak a szabályai, képzési mechanizmusai, követelményei, így feltehetőleg olyan szakemberek jönnek ki, akik nagy hibát nem fognak elkövetni. Leszoknak arról, hogy mindent meg tudnak gyógyítani. Mi ugyanis egymagunkban semmik vagyunk, a Jóisten az, aki gyógyít. Nem csodatévők vagyunk, hanem mesteremberek.

Egy kicsit tudok segíteni, és van számtalan olyan kolléga, aki velem együttműködve szintén segít: egy kicsit masszíroz, szemészkedik, talpat masszíroz akupunktúrát vagy kineziológiát csinál. Együttműködést kell a gyógyítók között megvalósítani, nem az ellentéteket keresni, hanem olyan fajta orvoslást, amely együttműködik az akadémiai és a természetgyógyász orvoslás részéről is. Ennek van nagy jövője, erre nyitottak az emberek.


Lejegyezte
Juhász Viktória