„Realista vagyok tehát, a szónak most már eléggé körülvonalazott értelmében: reálisnak tartok mindent, amit Goethétől, Rudolf Steinertől, József Attilától elleshettem."

 

 

TS

Török Sándor

*1904. február 25., Homoróddaróc
1985. április 30., Budapest


Apai nagyapja útbiztos volt a Szilágyságban, anyai nagyapja jegyző volt Küküllőben.

Apja Török Lajos jegyző volt.


A gyermek Sándor Szerdahelyen nőtt fel, Brassóban lett kisiskolás.

Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát 14 éves korában abbahagyva különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát. Volt kazánfűtő és kocsis a Czell-sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban. Ipari tanuló volt Brassóban, majd napszámos lett a feleki üveggyárban. Pályafenntartó és kovács volt Vöröstoronyban, postai alkalmazott Nagytalmácsban. Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, rövid ideig kórista és színész volt a Magyar Színháznál.

1923-tól az Ellenzék munkatársa, majd 1924-től rendőri és törvényszéki riporter az Újságnál.

1925-ben, 21 éves korában Moldvába vitték katonának. Leszerelése után a Temesvári Hírlap munkatársa lett. 1929-től a Szegedi Napló felelős szerkesztője. 1931-től Budapesten élt, a Magyarság munkatársa.

1928-tól napidíjas munkás a Széchényi Könyvtárban. Pertörténetek átiratával kezdte, majd folytatásos rémregényeket adott le néplapoknak.

Első regénye Az idegen város volt, melyből később színdarabot is írt.

1933-ban Baumgarten-díjban részesítették, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett.

A negyvenes években a magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban Török a konvertiták képviselője volt, a Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát.


Török Sándor a háború utolsó hónapjait Nagy Emilék kissvábhegyi házának rejtekén vészelte át, amit részletesen leírt Egy kis kertet szerettem volna c. könyvében.


Mármost: amint a pokol fokozatosan, majd végképp elszabadult 1944 elején, nyarán, őszén, … úgy alakult át a család intézményes mentőalakulattá, s lett a villaház a hegyen, a nagy kerttel, a bonyolult épület számos szobájával, folyosóival, mögötte úszómedence, a ház és a medence között egy barlangszerű alagútvájat – a házat védte ez a szerkezet, a medence vízének netáni szivárgásától –, úgy lett ez mind fellegvárrá. Kommunisták, katonaszökevények, zsidók váltakoztak, a Volksbundba való beléptetés elől meghúzódó sváb-magyarok, sokfélék. Ha kavics zörrent a kerti utakon éjszaka, sose lehetett tudni, Szálasi karszalagosai, a Gestapo emberei leselkednek-e, vagy megugrott munkaszolgálatos, bujdosó honvéd igyekszik lapulva a család valamelyik tagja által számára kijelölt búvóhely felé.

E munkában mind részt vettek, külön-külön és összehangoltan; [Nagy] Emil bácsi ebben is más utakon járt, itt-ott [Göllner] Mária is külön, biztonsági okokból. A ház gazdája nem tudta, hogy az említett medence előtti kis alagútban hetek alatt hány lakó hogyan változik, jönnek papír nélkül, elmennek papírral, lebuknak, megszöknek, visszatérnek, s titkos jelek a fákon, rejtett kopogások, szisszenések? …

Barátaink előérzete mentett át akkor, úgy október közepén-végén, a Nagy-házba, valósággal ránk törtek szeretésükben: most innen el kell menni! És aztán jöttek értünk a nyilasok, mint utólag megtudtuk, a házfelügyelőéktől immár visszaverhetetlenül és pontos utasítással – de mi akkor már hol voltunk… odafönt a lukban.

Itt akkor egy pillanatra összeért a megmentők két főáramlata…"


Török az antropozófiát Göllner Mária által ismerte meg, melyet egész életében iránymutatónak tartott. A kommunista diktatúra alatt Ignácz Rózsa lakásán tartotta szellemtudományi előadásait az akkori magyar értelmiségnek. Többek között Montágh Imre, Polcz Alaine, Makkai Ádám és még sokan mások ismerkedtek az akkor már katakomba-kereszténységként működő antropozófiai mozgalommal.

Ezeknek a kurzusoknak válogatott kiadása Mi az antropozófia? címmel '89 után könyv formájában is megjelenik majd.


Török Sándor a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát is szerkesztette, mely a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. A műsort 1948-ban betiltották. Az ötvenes években a Tankönyvkiadó, majd 1966-ig a Család és Iskola c. lap szerkesztője volt.

Egyik legismertebb meseregényét, a Kököjszi és Bobojsza címűt, a szocialista „kultúrpolitika" cenzúrázta, majd csak '89 után jelenik meg újra eredeti szövegével.

A komédiás c. darabjából az amerikai Richard Nash írt Az esőcsináló címen világhírűvé vált színdarabot.


Halála előtt fejezte be Az Isten mosolya kis könyvecskéjét, sok, akkor még burkoltan említett szellemtudományi ihletésű idézettel, megemlékezve mesteréről, Nagy Emilné dr. Göllner Máriáról.


 

TS

 

 


Írta Juhász József