Otto Fränkl-Lundborg

Finnentöchter

»A Finn leányok«

 

Nagy Emilné dr. Göllner Mária és Nagy Kristóf
három drámája a világháborús időkből


Das Goetheanum, 1952

Ez a három rövid dráma egymással szoros összefüggésben korunk fontos kérdéseivel foglalkozik, közvetlen, szemléletes formában. A finnekről Rudolf Steiner azt mondta, hogy ők Európa lelkiismeretének őrzői. Bár a három dráma keletkezését életrajzi hatásoknak köszönheti, nem követik szándékoltan a történetírást minden részletében.

Európának igencsak szüksége van lelkiismeretének megőrzésére, különösen az első világháború vége óta, amikor is a gonosz egy eleme újonnan megmozdult, és ettől kezdve folyamatosan jelen van. Földi-emberi megjelenésformáját itt most Dzsingisznek fogjuk nevezni. Célja: felhagyni az erkölcsösséggel. Egyetlen dolog szükséges, ez a hatalom. A hatalom Jacob Burckhardt szerint önmagában véve rossz, a hatalom, mint öncél még inkább. A gonosz nem elégszik meg azzal, hogy gonosz legyen, mindig egyre gonoszabb dolgokat akar és kényszerül cselekedni. Meggondolás nélkül, minden eszközzel, egyre nyíltabban. Ezekhez az eszközökhöz tartozik a ma annyira kedvelt színes homlokzat, vörös, barna stb, amely igény szerint változtatható. A bármilyen eszközhöz hozzátartozik a jó és a még jobb intézmények beszivárgása. Ami Dzsingisznek leginkább segít, az a naivitás, illúzió, és a megkülönböztetés képességének hiánya azon megszámlálhatatlan mennyiségű embernél, akik mindenképpen jók, de egyben tehetetlenek szeretnének maradni.


Az első dráma, a Mathilda, Helsinkiben játszódik, a forradalom idején, az első világháború után. Mathilda Wrede, mint a „fogságban lévők angyala" Henri Dunanttal és Florence Nightingale-el egy modern keresztény szent. Keresztényibb és szentebb, mint némelyik szent a naptárban. Ő, és három fiatal barátnője, Aino, Kylliki és Scharolta átélik a kirobbanó társadalmi káoszban Mathilda tetteinek jó és megmentő visszhangját, valamint a féltő aggódást a jövő iránt. Mathilda erkölcsi nagysága, amitől még a legelvetemültebb gonosztevők is óvakodnak, Dzsingiszről visszapattan. Fe-Zoy és Floda képviselik a gonosz ezen megnyilvánulását.

Mathilda:

Kérlek, egyet soha ne feledjetek! Mostantól minden azon múlik, hogy a gonoszt akkor is felismerjük, ha az a jónak öltözve jelenik meg!

A barátnői nem feledték, viszont hányan feledték az emberek közül!


A második dráma a Kylliki, egy közjáték, mely közvetlenül a második világháború után, Luxemburgban játszódik. Kylliki orvos, és feleségül veszi a szintén orvos Dr. Bont. Megjelenik a vörös Floda egy barna szörnyeteg képében, aki Elzászban, majd később Hollandiában tombol. Dr. Bon átmenetileg hipnózis alatt tartja. De az ősi erők - és a hipnózis egy ősi erő - nem segítenek Dzsingisz ellen. Visszaütnek; Dr. Bon szenved tőle. Floda szembekerül vele, és ezt menekülésre használja.


Követjük őt és Fe-Zoyt a harmadik drámába, ez a Scharolta. A helyszín Athén, a második világháború után, a polgárháború idején, mint a Vöröskereszt anyai háza. Scharolta a Vöröskereszt főtitkára. Fe-Zoy és Floda megint színt változtatnak, a titkosrendőrség magas rangú tisztségviselői. Dzsingiszként Scharoltát, és vele együtt a Vöröskeresztben megjelenő igaz impulzust akarják megsemmisíteni. Scharolta egy nehéz sorsélménye nyújtaná a lehetőséget. Már Fe-Zoy táskájában van Floda főtitkári kinevezése Scharolta helyére. Egy kissé leegyszerűsített végső jelenetben megszabadítják az őt tisztelő kérelmezők sokaságától.


A szerzők szemmel láthatóan nem az esztétikai, hanem közvetlenül az erkölcsi érzékünkre akarnak hatni. Ezt erős színek, erős hangsúlyok, egyszerű, hatásos jelenetek, úgymond drámai képkivágások segítségével érik el. Műkedvelő színjátszó csoportoknak, nevezetesen a Vöröskereszt köreiből hálás feladat lenne a mű színrevitele, ami sem az előadóknak, sem technikailag nem okozna különösebb nehézséget.

 

Fordította Csicsman Edina