V

Makszimilian Alekszandrovics Volosin

*1877. május 16./28., Kijev
1932. augusztus 11., Koktyebelj


Szülei Alekszander Makszimovics Kirijenko-Volosin (1838-1881), kozák családból származó jogász, és Jelena Ottobaldovna-Glaser (1850-1923), német családból származó műfordító voltak.


Makszimilian 1877. május 28-án (a régi orosz naptár szerint 16-án), Kijevben született.

V1881 októberében meghal apja. Moszkvába költöznek, Volosin ott jár gimnáziumba.

14 éves kora küszöbén kezdett verseket írni.

1893 júniusában megélhetési problémáik miatt a Krímbe, a Fekete-tenger partján lévő Koktyebeljbe költöztek, mely akkor szinte teljesen bolgár lakosú falu volt. Volosin 1897-ben, Feodoszijában fejezte be a gimnáziumot, majd augusztusban a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára felvételizett. Diákszervezetben való tevékenységéért letartóztatják.

1899 októberében utazik először Párizsba. Berlinben németül tanul. A filozófia mellett a gnoszticizmus és a platonizmus is foglalkoztatja. 1900-ban publikál először.

Szeptembertől az Orenburg-Taskent vasútépítésen dolgozik. Decemberben, taskenti tartózkodása alatt Szolovjov Három beszélgetésének olvasása fordulópontot hozott életébe, ezt később szellemi születéseként írta meg.

1901 márciusában Volosin újra Párizsban. Jelizabeta Szergejevna Kruglikova (1865-1941) festőnőtől tanul.

Egy tibeti láma, Agvan Dordzsijev által megismeri a buddhizmus alapvető tanait.

Sz1903 januárjában Volosin visszatér Oroszországba. A szimbolisták köreibe jár, moszkvai lapokban publikál. Február 11-én megismerkedik Margarita Vasziljevna Szabasnyikova (1882-1973) festőművésznővel, aki ekkor már teozófiával is foglalkozott.

Szabasnyikova öccse, Alekszej Vasziljevics (1883-1954), teozófus, majd antropozófus. 1922 körül emigrált, Németországban halt meg.

1904 júniusában Volosin és Margarita már együtt vannak Párizsban. Decemberben Volosin visszatér Moszkvába.

1905 januárjában Pétervárott éli át a zavargásokat.

„Ez misztikus kezdete volt egy nagy nép tragédiájának."

VVisszautazik Párizsba Margaritához, fotografálni kezd.

Májusban Volosint két szabadkőműves páholyba is felvették: a Nagy Francia és a Berg Sinai páholyba.

„Az én szabadkőművességem felszínes és jelentéktelen volt."

28 éves kora után, októberben, miután Berlinben megismerkedik Rudolf Steinerrel, Volosin újabb, immár végleges korszaka kezdődött, amit az eddigiekkel együtt így jellemzett:

„Mágia, okkultizmus, szabadkőművesség, teozófia, és végül: Rudolf Steiner."

Sz-VNovember. Újra Párizs, Margaritával.

1906 márciusában hazautaznak, majd áprilisban összeházasodnak. Három nap múlva nyugat-európai körútra indulnak.

Május. Berlinben Volosin találkozik Rudolf Steinerrel és Merezskovszkijjal.

Június. Párizsban meghallgatja Rudolf Steiner előadását a Teozófiai Kongresszuson. Anna Minclova teozófus mutatta be őket egymásnak.

Margaritával Budapesten keresztül dél-európai körútra mennek. Hazatértük után a fiatal pár Szentpétervárra költözik. A rózsakeresztes Vjacseszlav Ivanov szalonját - „A Bástya" - látogatják. Volosin lapokban publikál.

1907-ben elhagyja feleségét és Szentpétervárt. Koktyebeljben, majd Párizsban él. Kritikákat ír.

CdG1908-ban megismerkedik Jelizabeta Ivanovna Dimitrijeva (1887-1928) költőnővel, művészneve: Cherubina de Gabriak. Neki írja egy művét.

1909 januárjában Volosin visszaköltözik Szentpétervárra. Augusztusban írja Corona Astralis szonettgyűjteményét, mely antropozófus életszemléletét is tükrözi.

November 22. Volosin párbaja Nyikoláj Gumiljovval Jelizabeta miatt.

1910 februárjában jelenik meg Volosin első verseskötete. Ezután a próza felé fordul. Művészetelmélet, recenziók, kultúrtörténeti esszék jellemzik ezt a korszakát. Franciából is fordít.

Marina Cvetajeva költőnő első verseskötetéről bíztató kritikát ír, majd bemutatja őt a MUSZAGET szerkesztőségében Belijnek (Bugajev) és Ellisznek (Kobilinszkij).

1912. február, Berlin. Találkozások Rudolf Steinerrel.

1913-ban írja újabb szonettjeit.

1914-ben festi tájkép-sorozatát a Krímről, melynek minden képéhez verseket is ír.

Júliusban Dornachba utazik, Budapesten keresztül:

„Három napja léptem be az országba, melynek nyelvét nem értettem. Átszeltem havas, sziklás hegyvidékét, a ritkásan nőtt fenyveseket. Láttam békés városait beszorítva a meredek völgyek erdő borította lejtői közé, ahol teljesen eltakarták őket az öreg gesztenyefák lombsátrai; láttam templomait és épületeit, melyek a zord és lovagias történelem jegyeit őrizték. Megkopott szobrok és kifakult címerek díszítették fűvel benőtt tereit és a moha lepte kapukat. Az első este az alkonyuló ég zöld mezejébe ékelődött gyémántsarló tekintett be a vonatablakon. A sebes folyók, a rohanó dombok, a vasúthoz futó erdők, a vonat elől kitérő fák egymást kézen fogva azt az Európát idézték, amelyet Párizs kapuitól Konstantinápolyig úgy járhatott be lovon az ember, hogy mindvégig az erdők lombsátra óvta."

A világháború kitörése után levelet írt a katonai minisztériumnak, melyben megtagadja a katonai szolgálatot.

Az év végéig az épülő Goetheanum színház-belsőin dolgozik. Volosin ekkor járt második Hold-kapujánál.

1915 januárjában újra Párizsba megy.

1916 februárjában megjelenik második verseskötete.

Áprilisban végleg hazatér. Koktyebelji háza az orosz kulturális élet egyik központja lett.

Ajtóm tárva. Lépd át küszöböm.
Nyitva e ház annak, ki beköszön.

Koktyebeljben a szellemi élet legjelentősebb képviselői találkoztak, laktak és dolgoztak. Szinte mindegyikük merített valamit az antropozófiából.

VésSz

1917-ben Volosin belép az Orosz Antropozófiai Társaságba.

„Egész lényemmel veszem fel az antropozófiát, de mindent le kell fordítanom az anyanyelvemre; a saját képeimmel kell beburkolnom."

Decemberben írja Demetrius imperátor, valamint Süketnéma démonok költeményeit.

Süketnéma démonok járják az országot,
ellopják az értelmet és a szabadságot.

A forradalom alatt otthona átjáróházzá válik; Kun Béla is beszállásolta magát... Ezekről az időkről szól Versek a terrorról  ciklusa.

1920. Szent Szerafim orosz aszkétáról ír verset. Keresztre feszített Oroszország címen jelennek meg kommentárjai a forradalom alatt írt verseihez.

1922 februárjában megismerkedik Marija Sztyepanovna Zabolockajával (1887-1976).

1923. január 8-án meghal Volosin édesanyja.

1925 októberében Volosin írni kezdi önéletrajzi jegyzeteit.

49 éves korában fejezi be évtizede íródott történelmi világképét: Káin útjain.

1927 márciusában Volosin újra nősül, második felesége Marija Sztyepanovna lesz.

1931-ben eladja házát, és panzióba vonul.

Makszimilian Volosin 1932. augusztus 11-én, reggel 11 órakor Koktyebeljben lépte át a szellemi világ Küszöbét.


MV


Nyári dolgozószobájában ma is áll Rudolf Steinernek az a fényképe, mely hozzá fűződő mély kapcsolatát tanúsította.

V


Jelizabeta Ivanovna
az Orosz Antropozófiai Társaság egyik alapítója, 1926-ban férjével együtt három év száműzetésre ítéltetett.
1928. december 5-én, Taskentben adta vissza lelkét Teremtőjének.

*

Margarita Vasziljevna
1973. november 2-án, Stuttgartban lépte át
a szellemi világ Küszöbét.

*

Marija Sztyepanovna
1976. december 19-én halt meg a Szovjetunióban.


V


Volosin akvarelljeinek egy része megtekinthető itt.


Írta Juhász József



P-V

„Amikor 14 éves voltam, a családom elvitt a Fekete-tenger partjára, a Krím-félszigetre, abba a házba, amely egykor azé az ismert orosz íróé volt, aki közvetlenül az első világháború előtt részt vett az első Goetheanum építésében. Ebben a házban, amelynek egész légköre még erőteljesen emlékeztetett a XX. század elejére, sok egyéb mellett egy hatalmas orosz és francia nyelvű okkult könyvtár is volt, melyben Rudolf Steinernek szinte mindazok az alapvető könyvei megtalálhatók voltak, amelyek még a forradalom előtt jelentek meg orosz nyelven az Orosz Antropozófiai Társasághoz tartozó, Szellemtudományok elnevezésű kiadónál. Ettől kezdve előbb csak a nyári, majd nemsokára a téli szünidőt is minden évben »a költő házában« töltöttem (ahogy akkoriban nevezték e házat).”

Szergej O. Prokofjev