Nagy István
*1919. október 23. Budapest
†1992. október 12. Budapest
Édesapja Nagy Emil, édesanyja Göllner Mária volt.
Istvánnak két öccse született: Sándor (1926) és Kristóf (1930-1973).
A gyermek István a stuttgarti, majd a kis-svábhegyi Waldorf-iskolában tanult. Az akkori Zenedében folytatta tanulmányait, közben bölcsészkaron esztétikából, filozófiából és művészettörténetből doktorált.
1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. Írói nevét (Vámosi Nagy) a Nagy család régi előneve után vette fel.
Felesége Tibay Krisztina (1934-2006) operaénekesnő volt.
Vámosi Nagy 1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa.
1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa lett, majd 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartott előadásokat.
Kémkedés vádja miatt 15 év börtönre ítélték, ebből 4 évet ténylegesen le is töltött.
Írásai:
Az opera születése a dráma szelleméből (Budapest, 1943, Rózsavölgyi)
A holnap drámája (Budapest, 1946, Genius)
Magyar szerzők zenekari műveinek jegyzéke (Budapest, 1953, Zeneműkiadó)
- Várnai Péter: Bánk bán az operaszínpadon (Budapest, 1960, Zeneműkiadó)
Zenetörténeti párhuzamok (Budapest, 1982, magánkiadás)
Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő. A Grál-legenda (Budapest, 1984, 1985, magánkiadás)
Száműzött és bebörtönzött géniuszok - Dantétól Bartókig (Szeged, 1991, Universum)
A Kis-svábhegyi Waldorf Iskola és Internátus. In: Michaeliták (Ispánk, 2000, Arkánum Szellemi Iskola)
Összeállította Juhász József