DND

Daniel Nicol Dunlop

*1868. december 28., Kilmarnock
†1935. május 30., London


Apja Alexander Dunlop skót építész, anyja Catherine Nicol (1847-1873) volt.


Édesanyja halála után, Daniel ötéves korában nagyapjához költözik. Daniel Nicol (1804-1882) gael halász volt, a kelta állókörökről nevezetes Arran szigetén, Kildonanban lakott. A kis Daniel korán megtanul halászni, hálót készíteni és javítani.

Kilencéves korában Daniel már Krisztusról tart előadásokat 12 kis barátjának.

14 éves korában, az éjszakai órákban meghal nagyapja. A váratlan esemény hatására Daniel őt és önmagát is látta a régi Egyiptomban és az orfikus Görögországban, előző életük eseményeivel. Ezek után visszaköltözik a szigetről, és egy ardrossani gépgyárban tanonckodik. Apjával nehezen értették meg egymást, Daniel elköltözik otthonról.

Glasgow-ban egy kerékpárkereskedőnél talál állást, éjjelente filozófiai és okkultista műveket olvas. Egy írországi látogatása során megismeri George William Russellt („A.E."), akivel életre szóló barátságot köt.

„Dunlop, a Bíró, mindnyájunk között a legnemesebb római, A.E., Arval, a Kifejezhetetlen Név, egek magasságaiban, K.H., a mesterük, kinek kiléte nem titok a beavatottak előtt." (James Joyce)

21 éves korában Dunlop átköltözik Dublinba, ahol bor- és teakereskedőként dolgozik. Itt egy teozófiával is foglalkozó baráti körben - amelyhez W. B. Yeats is tartozott - megismerkedik Eleanor Fitzpatrick-el (1866-1932), akivel 1891 augusztusában összeházasodnak

Dunlop vegetáriánus vendéglőt vezet, biztosítóban is dolgozik.

1891-ben tartja első előadását Dublinban, Buddha és Krisztus küldetéséről.

1892. Russellel megalapítja és szerkeszti a The Irish Theosophist c. folyóiratot. Megszületik lányuk, Edith H.

1895. Megszületik fiuk, Ronald Ossory.

1897-ben a család áttelepül New Yorkba. Dunlop a Pierce & Miller gépgyárban, majd a Westinghouse cégnél dolgozik. 1899-ben kinevezik európai kereskedelmi vezetőnek, visszaköltöznek Londonba.

1901. Megszületik második lányuk, Aileen F.

Dunlop 1902-től cikkeket ír a Theosophical Review számára.

1905-ben a londoni teozófiai kongresszuson hallgatja először Rudolf Steiner előadását, ami meghatározza további életpályáját.

1910-től Dunlop Charles Lazenby-vel kiadja a The Path c. folyóiratot.

1911-ben megalapítja a BEAMA vállalatot (Brit Elektromos és Gazdasági Szövetség). 1912-ben felkéri A. B. Walleent, hogy az általa elnökölt Light-On-The-Path-Loge páholyban tartson előadásokat Rudolf Steiner Krisztus-tanításairól. Dunlop evvel szándékozik bevezetni az angol néplélekbe Steiner elméleteit.

49 éves, amikor The Path of Knowledge c. könyvében először utal közvetlenül Steiner munkásságára.

1920 decemberében Dunlop belép az Antropozófiai Társaságba. 1922 tavaszán, Londonban személyesen is találkozik Rudolf Steinerrel.

„Az első találkozás hozta a kétségtelen felismerést: itt van a tudó, a beavatott, az, aki a szellemet a maga korába beleviszi."

Dunlop megismeri életre szóló barátját Eleanor C. Merry (1873-1956) személyében.

1923 szeptemberében megalakult a Brit Antropozófiai Társaság. Dunlop kezdeményezésére Penmaenmawr-ben, majd 1924-ben Torquay-ben nyári iskolák indulnak. Steiner betegségét leküzdve jött el előadásai megtartására, melyeket George Kaufmann (1894-1963) fordított németből angolra. Ő később George Adams néven lett ismert, Steiner több mint száz előadását, valamint könyveit is fordította.

56 éves korában, 1924-ben Dunlop több jelentős intézményt alapít: júliusban a World Power Conference-t (ma World Energy Council) mint elnök nyitja meg. Ez volt az első nemzetközi konferencia a háború után, amin Németország is részt vett. Az év végén megalakul a British Weleda Company.

1925-ben, Rudolf Steiner halála után Dunlop minden erejével az antropozófia további terjesztésén fáradozik. Ekkor már kilépett a Teozófiai Társaságból. Elősegíti Steiner és Ita Wegman közösen írt orvosi könyvének angol kiadását is, 1927-ben a harmadik nyári iskolát szervezik Gare Loch-ban.

Dunlop még Steiner életében felvetette egy antropozófus világtalálkozó ötletét, ám annak megvalósítása csak 1928-ban lett lehetséges, Londonban. A World Conference on Spiritual Science megnyitója július 20-án volt, melyeket előadások, euritmia bemutatók követtek augusztus 1-ig bezárólag.

A következő világkonferenciát 1930-ban, Berlinben tervezték megrendezni, ám az már nem jöhetett létre. Azóta sem rendeztek hasonlót...

Dunlop számos közép-európai antropozófust segít angliai működéshez: Kaufmannt, Eugen Koliskot, Karl Königet, Walter Johannes Steint. Utóbbit az időközben állandó szervezetté vált World Power Conference munkatársaként kéri fel, hogy települjön át Angliába.

1930-tól Dunlop veszi át a Brit Antropozófiai Társaság főtitkári posztját. Az ő gondozásában jelenik meg Steiner több könyve is. 1932-ben Glastonbury-ben szervez újabb nyári iskolát. Az előadók és a munkatársak között szerepelt többek között Rudolf Hauschka, Kolisko, W. J. Stein is.

Dunlop látva a Steiner halála után fellépő ellentéteket, már 1932-ben tervezte egy új szervezet, az International Association for the Advancement of Spiritual Science megalakítását. Ennek is betudható, hogy 1935-ben, mint az egyesült szabad antropozófiai csoportok képviselőjét kizárták az Általános Antropozófiai Társaságból, egy sor más, kontinensbeli antropozófussal együtt. A Brit Társaságot pedig „leválasztották" a központtól.

Daniel Dunlop 1935. május 30-án halt meg, fizikai tünetként vakbélgyulladás következtében. Hamvasztására a világ minden részéről érkeztek Londonba. Ita Wegman utolsó beszédét tartotta meg antropozófus barátai előtt:

„A halott arcában őseredeti lénye jelent meg. A szellem jelei igaz alakjukban mutatkoztak meg, nemzeti hovatartozástól, neveléstől vagy a hétköznapok gondjaitól mentesen."


Művei:

1912 Protean Man

1915 Symbols of Magic

1916 Studies in the Philosophy of Lorenz Oken

1919 Duty

1916 British Destiny

1916 The Path of Attainment

1917 The Path of Knowledge

1918 The Science of Immortality - részlet a könyvből

1920 Nature Spirits and the Spirits of the Elements

Irodalom:

E. C. Merry: Life Story an Autobiographical Experience of Destiny (London, 1987); Erinnerungen an Rudolf Steiner und D. N. Dunlop (Basel, 1992)

Thomas Meyer: D.N. Dunlop - Ein Zeit- und Lebensbild (Basel, 1987)
D.N. Dunlop - Kor- és életrajz (Budapest, 2010)



 

Ronald Ossory Dunlop
festő, 1973-ban halt meg.

Aileen F. Dunlop
euritmista, 1987-ben halt meg.

Edith H. Dunlop
(Edith Young)
1987/1989-ben halt meg.



Juhász József