BEVEZETŐ NAGY PÉTER CÁR VÉGRENDELETÉHEZ


Az Országépítő 96/2, 96/4 és 97/1 számában ismertettük Rudolf Steiner és Polzer-Hoditz gróf politikai memorandumait, melyekben a szerzők Közép-Európa politikai-szociális megformálásának lehetőségét és feladatait fogalmazták meg. (Lásd Rudolf Steiner szociálpolitikai eszméit a Kernpunkte der sozialen Frage c. könyvében, mely 1991-ben A szociális élet kérdései címmel magyarul is megjelent.)

Most szükségesnek tartjuk egy olyan dokumentum közreadását is, amely bár sokkal régebbről származik, de éppen ezzel a specifikusan közép-európai feladattal szemben álló nagystílű okkult politikai terveket tárja föl, melyek megvalósítása a két világkatasztrófán keresztül az európai kultúra hanyatlásához és a jelenlegi szociális káoszhoz vezetett.

A két világháború, ami az európai népek kulturális együttélését lehetetlenné tette, Anglia és Amerika számára világgazdasági uralmat hozott.

Lord Roseberry (brit miniszterelnök, 1894-95) 1893-ban nyíltan beszélt Anglia világuralmi törekvéséről, mint történelmi szükségszerűségről, és arról a tervről, hogy a Kelet szláv népeit úgy kell kezelni, hogy adottságaikat, képességüket nem tudatosan ennek az angol akaratnak a szolgálatába állítsák. Ebben a tervben fontos szerepet játszott Nagy Péter végrendelete.

Lényegtelen, hogy a végrendelet valóban Nagy Pétertől származik-e vagy hamisítvány - ahogy ezt többen állítják -, a lényeg az, hogy amit tartalmaz, az a történelem során hatékony volt és máig is az. És hogy egy olyan orosz politikáról van benne szó, amely Közép-Európa ellen irányul. (lásd Ludwig Polzer-Hoditz: Der Kampfgegen den Geist und das Testament Peter des Grossen.)

Nyilvánvaló, hogy ebben a dokumentumban bizonyos anglo-amerikai törekvések világpolitikai célkitűzései fogalmazódnak meg. Ezek a törekvések a közép-európai népek akaratának megbénításával a Kelet és Nyugat közötti közvetlen (közvetítés nélküli) kapcsolat létrehozására, azaz Közép-Európa egyik legfontosabb feladatának, a két világpolaritás közötti híd építésének kiiktatására - irányulnak. Ez nem direkt, hanem indirekt módon történik; az orosz népet úgy befolyásolják, hogy az orosz politika a Nagy Péter végrendeletében kijelölt irányba haladhasson.

Ennek sikere a 7. pont szerint az Angliával való szoros szövetségtől függ (ma Anglia mellé kell tennünk Amerikát is), ami monopolhelyzetet biztosító kereskedelmi kapcsolaton alapul. A rendszerváltás óta ez a törekvés leplezetlenül nyilatkozik meg.

A 11. pont a görög katolikusok - de lényegében a katolikusok - vallásosságának politikai célokra való felhasználását hangsúlyozza. Gondoljunk csak a „rendszerváltás" lengyelországi előkészítésére!

A 7. pont végrehajtása Washington, a 11. Róma feladata. Róma nyújtja a lelki táplálékot, Washington adja a kenyeret. A szellem (a kultúra) ki van iktatva.

A 12. pont a hatalom stratégiája: mindent titokban, előre elgondoltan, gyorsan, váratlanul kell működésbe hozni, hogy Európának ne legyen ideje föleszmélni!

Így történt ez 1989, a „fordulat" után: a berlini fal lerombolása, újraegyesítés, sokkterápia, békepartnerség, EU-ba kerülés... A gyorsaság megöli a nyugodt megfontolást és nem ad lehetőséget a betekintésre. A részletekig utána lehet menni annak, hogy az elmúlt időben az események sorra úgy játszódtak le, ahogy ebben a végrendeletben olvashatjuk. (Bush amerikai elnök, amikor a puccs után először fogadta Borisz Jelcint a Fehér Házban, üdvözlő beszédében Jelcint Nagy Péterhez hasonlította, aki Oroszország szerepét a világban újrafogalmazta.)

Kálmán István 


*


NAGY PÉTER CÁR VÉGRENDELETE

Oroszország kiterjesztésének és Európa meghódításának terve rövid áttekintésben


1) Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az orosz nép európai formákat és szokásokat kövessen; ebben az értelemben meg kell nyerni Európa különböző udvarait és különösen a tudósait, akár érdekeikre hatva, akár emberbaráti és filozófiai elvek alapján, hogy ezt a célt elérhessük.

2) Az államot folyamatosan háborús állapotban kell tartani, hogy a katonákat harcban járatossá tegyük, és hogy a nemzet állandó harckészültségben legyen.

3) Minden lehetséges eszközzel terjeszkedni kell észak felé a Balti tenger mentén, és dél felé is. Így

4) föl kell ébreszteni Anglia, Dánia és Brandenburg féltékenységét Svédországgal szemben; ezáltal ezek a hatalmak szemet fognak hunyni terjeszkedésünk fölött azokban az országokban, melyeket végül leigázunk.

5) Az ausztriai háznak érdeke, hogy kiűzze a törököket Európából. Ezzel az ürüggyel a Fekete-tengernél állandó hadsereget kell tartanunk, és támaszpontokat kell létesítenünk. Így egyre előrébb haladva Konstantinápolyig kell terjeszkednünk.

6) Lengyelországban az anarchiát elő kell mozdítani, és fönn kell tartani: befolyásolni kell országgyűlésüket és különösen a királyválasztást; az országot alkalomadtán szét kell darabolni és végül egészen meg kell hódítani.

7) Angliával szoros szövetségre kell lépni, és közvetlen kapcsolatokat kell vele fönntartani egy kereskedelmi szerződés segítségével. Lehetővé kell tenni, hogy egyfajta monopóliumot gyakoroljon az ország belsejében, ami észrevétlenül kapcsolatokat fog teremteni nemzetünk és az angol kereskedők és matrózok között, akik mindent meg fognak tenni az orosz flotta tökéletesítéséért és növeléséért; a flottával pedig elképzelhető a hatalom megszerzése a Balti- és a Fekete tengeren. Ez lényeges pont, amitől alapvetően függ az egész terv sikere.

8) Az európai viszálykodásokba mindenáron be kell avatkozni, akár erőszakkal, akár ravaszsággal; különösen pedig Németország viszályaiba, hogy

9) látszólag mindig Ausztria szövetségeseként, a legkisebb befolyást is arra lehessen fölhasználni, hogy veszedelmes háborúkba sodorjuk, és így fokozatosan gyöngítsük Ausztriát. Néha ugyan támogatnunk és segítenünk kell, de emellett szüntelenül ellenségeket kell támasztanunk vele szemben a birodalom belsejében, azáltal, hogy fölkeltjük ellene a fejedelmek féltékenységét... Megjegyezzük: ez a pont azért is könnyen teljesíthető, mivel az ausztriai ház mindezidáig nem adta föl azt a tervét, hogy egyetemes monarchiát hozzon létre, vagy legalábbis a nyugati birodalmat visszaállítsa; e célból pedig mindenekelőtt Németországot kell meghódítania.

10) Az orosz hercegek számára mindig a német hercegnők között kell feleséget keresni, hogy ily módon családi kapcsolatokkal és érdekközösségekkel is megsokszorozzuk a kötelékeket és így ebben a birodalomban mindenhol befolyáshoz jussunk.

11) Vallási befolyást kell érvényesíteni a nem egyesített görög katolikusoknál, akik Magyarországon, Törökországban és Lengyelország északi részein szétszórtan élnek. A legravaszabb eszközökkel függésbe kell hoznunk őket, a védelmezőjüknek kell neveztetnünk, és jogcímet kell szereznünk a papi fennhatóságra; ezzel az ürüggyel és ezzel az eszközzel kell Törökországot leigázni, és Lengyelországot meghódítani. Magyarország elfoglalása ezután már csak játék lenne, miközben Ausztriának Németországban ígérnénk kártérítést; Lengyelország maradék része pedig, amely magát sem hatalommal, sem politikai kapcsolataival nem tudná fönntartani, magától igába hajtaná a fejét.

12) Ettől kezdve minden pillanat drága lesz: titokban mindent elő kell készítenünk a nagy csapásra, amelyet rendben, előrelátón és gyorsan kell működésbe hoznunk, hogy ne adjunk időt a gondolkodásra Európának. A legnagyobb titokban és körültekintéssel, külön-külön, előbb a Versailles-i udvarban majd Bécsben indítványoznunk kell, hogy a világuralmat osszuk meg. Figyelmeztetjük őket, hogy Oroszország valójában már uralja az egész Keletet, épp csak a jogcímet kell ehhez megszereznie; így ez az indítvány semmi esetre sem tűnhet gyanúsnak. Ellenkezőleg, kétségkívül hízelegni fog nekik, és életre-halálra szóló háborút robbant ki közöttük. Tekintettel e két vetélytárs kiterjedt kapcsolataira és arra, hogy Európa minden hatalmának szükségszerűen érdeke résztvenni ezekben a viszálykodásokban, ez a háború hamarosan általánossá válik.

13) Ezen általános elkeseredés közepette Oroszország a háborúzó hatalmak hol egyikétől, hol másikától fogja segítésre kéretni magát. Oroszország húzni fogja az időt, hogy azok kimerüljenek, a saját erőit viszont összpontosítja. Hosszabb ide-oda ingadozás után végül az ausztriai ház mellett dönt, és mialatt sorkatonaságát a Rajnáig előretolja, máris követi azt ázsiai hordáinak egy csoportja. Attól függően, hogy ez utóbbi hogyan halad Németországban, kihajózna két erős, efféle ázsiai hordákkal teli flotta, az egyik az Azovi-tengeren, a másik Arhangelszk kikötőjéből, s a fekete-tengeri és balti-tengeri hadiflotta kíséretében váratlanul a Földközi tengerre és az óceánra nyomulnának, hogy ezekkel a vad és prédaleső nomád népekkel elárasszák Itáliát, Spanyolországot és Franciaországot. Ezek a lakosság egy részét lemészárolnák, más részét szolgaságba hurcolnák, hogy velük Szibéria ember nem lakta területeit benépesítsük, a maradékot pedig kíméletlenül leigáznák.


Egy M. Lesur által 1812-ben Párizsban kiadott szövegben 14 pont található. Ebből 13 - néhány jelentéktelen különbségtől eltekintve - megegyezik Szokolnyickij szövegével, de van benne egy nyolcadikként betoldott pont, amely a következőképpen hangzik:

"7,5") Azt tanácsolja minden utódjának, hogy legyen meggyőződve arról, hogy az Indiával való kereskedés a világkereskedelmet jelenti, és az a világ ura, aki efölött kizárólagosan rendelkezik. Ezért alkalomadtán Perzsiát meg kell támadni, hanyatlását föl kell gyorsítani, s így a Perzsa öbölig előre kell nyomulni, és Szírián keresztül a régi kereskedelmet Levantéval ismét helyre kell állítani.


Fordította Tatai Mária 



Forrás:

Harry Breslau: Das Testament Peters des Grossen. Historische zeitschrift, szerk. Heinrich von Sybel. Neue Folge, 5. kötet (a teljes sorozat 41. kötete), 3. szám, 385. oldal, München 1879.

A szerző a Végrendelet szövegét Szokolnyickij 1797-es publikációja alapján közli. Elegendőnek találtuk, hogy csak ezt a szöveget vegyük át, hiszen Breslau alapos elemzése szerint ez az eredeti, és azért is, mivel számunkra most nem a végrendelet keletkezésének története az érdekes, hanem annak Európa sorsára gyakorolt hatása.


A magyar fordítás az Országépítő 1997/2. számában jelent meg.